Hudi József (szerk.): Források Pápa város 1848/49. évi történetéből - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 2. (Pápa, 2001)
II. Pápa a polgári átalakulás küszöbén
II. Pápa a polgári átalakulás küszöbén 109 63Pápa, 1848. május 18. Roboz István hírlapi tudósítása a veszprémi és a Pápa környéki eseményekről Naplómból. Pápa, május 18. 1848. A’ legközelebbi hírek nyomán Veszprémben újra feliiték az elégületlenek ’s proletariusok‘36 elaljasult, gaz csoportjai a’ lázadás lobogóját: felrohanva a’ kanonokok lakához, kitölteni számokra az irigység telt poharát; de a’ nemzetőrök ’s katonaság erélyes felléptével minden néma zaj lón. Ugyan te elfajult nép-sepredék! ha van istened, kinek zsámolyánál szabad nép imája esdekel? mondom, ha istened van, gondold meg, mire emelsz kart; ’s önmagadra kést ne szegezz. Vagy nem tudod-e, hogy a’ lázasztókra nemzetátok, ’s az istennek dörgő szava vár. Hiszem, hogy a’ gonoszok méltó büntetést nyernek. Gannán is ellenszegült a’ szolgabírónak egy-két istentől elpártolt németajkú sváb, ezt kiáltván: „nekünk német császár ’s német törvények kellenek”.'37 Reményiem, hogy a’ büntetést majd amúgy magyarosan kapják meg ki a’ gazemberek. Magam is megnéztem az e’ csoport főnökét — az első ellenszegülőt — ’s dolmány zsebjében a’ becsületéből kicsiztázott, megbukott Metternich szörnynek arcképe ásítozott; amment kiáltva cinkos iskola-növendékire, ’s az absolut kormányra. ’S még illyen csigavérű emberek lázasztanak, kiket tudja isten micsoda forgószél szórt közibénk.1:*8 Köszönjék meg, hogy még imádságaikért is rég obsitot nem adott nekik e’ nép. Büntetést e’ népfajra! Uraim, büntetést! Pápán a’ hétfői tisztválasztásból semmi sem lett; bár nemzetőreink - kik igazán az értelmiséget képviselik - minden jót elkövettek a’ szent ügy irányában, mert a’ polgárok nyilván kimondák, hogy ők nem honpolgárok vagy nemzetőrök, hanem városőrök. Ők a’ nemzetőrökkel közösen tiszteket választani nem akarnak. Hiában kiabálánk: hiában rekedtünk el, nincs istennek ékesen szólója, ki őket meghódíthatta volna az értelmiség zászlaja alá, hol [a] jelszó ez: „mindnyájan a’ hazáé vagyunk; gyáva az, ki ér[e]tte vért ontani remeg.” Hoho! Barátim! Elmúlt már az[on] boldog kor, hogy csak tiszteletre rukkoljatok ki az öreg templom elébe, ’s ott sütögessétek panganétos eszközeiteket, — melly ha még soká így tart — bizonyosan ápoldát kell vala felállítanunk a’ siketek számára; kiknek fiilhártyájok egyenetlen lövéseitek alkalmakor megrepedtek. Ellenségre kell ezután tüzelnetek, ha a’ szükség úgy kívánja: de szegény levegőt ne lődözzetek, melly nektek semmit nem vétett. * 13 '■>h szegények w A gannai németek némelyike — tartva a katonáskodástól — a nemzetőrségi összeírásnak állt ellent. Hasonló mozgalmak a magyar falvakban is előfordultak. 13S Nagy- és Kisgannát tudvalévőkig a pápai Esterházy uradalom telepítette be katolikus németekkel a XVIII. században.
