Hudi József (szerk.): Források Pápa város 1848/49. évi történetéből - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 2. (Pápa, 2001)

I. Pápa a reformkorban

I. Pápa a reformkorban

Bármely irányból is jött a reformkori utazó Pápára, először a város sziluettjéből kiemelkedő kéttornyú katolikus nagytemplom tűnt szemébe.1 A Veszprém-Városlőd postaút felől érkezők a Szent Anna-kápolnát, majd az irgalmasok kórházi kápolnájának tornyát és az egykori pálos — ekkor már bencés — templomot; míg a Győr felől közeledők a város határában a Kálvária-kápolnát, a belvárosban pedig a ferences templom tornyát pillanthatták meg. A celli úton közlekedőknek a hatalmas méretű zsinagóga is feltűnhetett.2 3 4 5 A figyelmes szemlélő a város főteréről az emeletes polgárházak fölé magasodó, torony nélküli református templomot is felfedezhetted

Már a város külső képe is elárulta, hogy lakói több felekezethez tartoztak. > A pénteki hetipiac vagy az országos vásárok forgatagában megforduló azt is konstatálhatta, hogy a Habsburg-monarchia jellegzetes magyar kisvárosában van, melyben több nyelv divatos. A sokadalmakon megjelenő bakonyi fakereskedők, faszerszámkészítők egymást közt még szlovákul vagy németül beszéltek; a helyi kereskedők között is szép számmal akadtak a magyart tön e beszélő német és zsidó kereskedők. A pápai mesterlegények, valamint a télire beszállásolt katonaság között a birodalom szinte minden nációja képviselve volt.

Abakonyalji város a maga 12-13.000 lakosával — népességét és gazdasági fejlettségét tekintve is — Veszprém megye második legfejlettebb városának számította Az ország városainak rangsorában — piaci vonzáskörzetét tekintve — a 38. helyet foglalhatta el; a bakonyalji-kisalföldi táj egyik piackörzeti központja volt.6

1 A tanulmány megírásához felhasználtuk korábbi várostörténeti tanulmányainkat, melyeknek

bibliográfiai adatai megtalálhatók HUDI József: Pápa város önkormányzata a későfeudalizmus időszakában (1730-1847). Fejezetek Pápa város történetéből 2. Pápa, 1995. 161-162. Azóta megjelent UŐ.: Pápa szabadalmas mezőváros polgársága a 18-19. században. In: Vera (nem csak) a városban. (Szerk. Á. Varga László) Bp., 1996. 65-106.

2 A templomokat a XVIII. században, barokk stílusban építették, új zsinagóga építéséről 1841ben határoztak, amely 1846-ban készült el: Löw Lipót főrabbi avatta fel magyar beszéddel.

3 A református templom (az ún. öregtemplom) 1784-85-ben épült.

4 Veszprém vármegye alispánjának nyomtatott jelentése alapján 1847-ben Pápának 12.331

lakosa volt. A felekezetek aránya: 61 % katolikus, 24 % izraelita, 11 % református, 4 % evangélikus.

5 Érdekes, s a polgárság öntudatára jellemző, hogy a város vezetése a hivatalos iratokban olyan

önképet alakított ki magáról, mely szerint a megye legnépesebb városa 16.000 lakossal. Ezt a korabeli sajtó is átvette, s megtoldotta azzal, hogy kulturálisan is a megye legélénkebb városa. A Pesti Divatlap tudósítója például 1847-ben azt írta, hogy „Műveltségi tekintetben Pápa cmelkedettebb állást foglal el Veszprémnél.” ANTALFFY Gyula: Reformkori magyar városrajzok. Bp., 1982.147.

6 BÁCSKAY Vera—NAGY Lajos: Piackörzetek a XIX. században. = Ethnographia 89 (1978), 217243-