Köblös József: A Dunántúli Református Egyházkerület Levéltárának magyar vonatkozású középkori oklevelei - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlséek 1. (Pápa, 1997)
Oklevelek
Mi, Zsigmond, Isten kegyelméből 2'Rómaiak királya s a birodalom elseje'2, és Magyar-, Cseh-, Dalmát- Horvátország stb. királya, emlékezetül adjuk e jelen iratunkkal mindnyájoknak, a kiket illet, hogy mi, kik velünk született királyi kegyelemből, mindazoknak, kik nekünk híven engedelmeskednek, érdemeit és jeles tetteit méltó megjutalmazás módjával mérni és őket azoknak folytán ado- mányos jutalmakkal díszesiteni szoktuk, 3'tekintetbe vévén és keblünk érzelmével méltatván, mikép hűséges és kedveltünk Imre, Kisvámosi Kozma fia, hü és kedveltünk, Sólyagi Sebestyén ajtónállóink almesterének familiárisa,'3 Felségünk iránti szolgálatai által Felségünk előtt feltűnt, mert ő testvéreit, nővéreit és minden egyéb dolgait és javait fenemlített (!) Magyarországunkban mintegy szél gyorsaságával elhagyva, 4‘miután minden gonddal és eszéllyel jelenleg ott elintézendő ügyeinknek súlyát (!) értette, Csehországunkba elmenve, és ugyan Csehországunkban sem személyének, sem dolgainak nem engedvén, min (!) saját sőt az összes igaz hit elleneinek, t.i. a wiklefitáknak vagyis huszitáknak, kik a katholika vagyis általános hitet, mellyet az egész keresztyén nép tart, elhagyván néhai Wiklef János régen elitéit eretneknek ártalmas útján csaknem egész Csehországunkban szerte szét a hitet fejtegetvén (: dogmatizantes :) ugyan Csehországunk lakosainak számnélküli lelkeit az igazság útjáról eltévesztették és félrevezették, lelkülete egész igyekezetével ellentállva, s ellenök harczolva'4 Felségünk és igen sok fejedelmek és főurak szeme láttára nekünk és királyi szent koronánknak fönségünk legnagyobb díszére különösen iparkodott tetszeni. s"Ezeknek tekintetében már jelenleg akarván ezen Imrét a királyi bőkezűség adományában részesíteni, valamint jövendőben is ezt még bővebben szándékozunk, miszerint'5 mások ezt látván a hűség hasonló tetteire még inkább buzdíttassanak, azon 6'kurialis helyet'6, mellyet néhai Kisvámosi Jakab, Gergelynek fia ugyan Kisvámoson bírt, s melly annak folytán, hogy ezen Jakab, mint állíttatik, néhai Lörinczet, Fábiánnak fiát, saját vérrokonát és osztályos testvérét ördögi tanácsnak engedve Káin példájára megölte, királyi kezeinkre, mint mondatik, jogosan és törvényesen háramlott; nem különben 7"más nekik saját kurialis helyet'7, melly hasonióképen Veszprém vármegyében fekvő Vámoson létezik, s mellynek birtokában békességesen voltak őseik és vannak jelenleg, mint tudatik, ők is, annak minden tartozékaival és jövedelmeivel, s név szerint szántásra való mívelt és nem mívelt földeivel, erdeivel, berkeivel, vizeivel és vízfolyásaival, rétéivel, szénatermö mezeivel, általában pedig bármi néven nevezhető minden haszonvételeivel igaz és régi határai közt, mellyek szerint eddig bírva voltak, az említett Kozmának és az ö fiának, Imrének, s minden örököseiknek és utódaiknak bizonyos tudomásunk szerint s főpapjainknak és főurainknak ehhez járuló tanácsával, ismét és újra uj adományunk czímje mellett és mindazon joggal, mellyel ^adományozásunknak tárgyát teszik'8, adtuk, adományoztuk és conferáltuk, sőt adjuk, adományozzuk és conferáljuk 9'örök időre való joggal és megmásithatatlanul bírandókat'9 mások jogainak épségben maradása mellett, ezen levelünknek erejével és tanúságánál 56
