Acta Papensia 2023. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 23. évfolyam (Pápa, 2023)

2023 / 1-2. szám

-= Műhely =Acta Papensia xxiii (2023) 1-2. szám

tanszakot és vele együtt a sebészetit is, 1759-től kisebb-nagyobb műtéteket is végezhettek. Gyakorlati ismereteiket mai szóval élve közkórházakban vagy a katonaság mellett szerezték meg. Mária Terézia 1768-ban, II. József 1785-ben, 1788-ban és 1789-ben kiadott rendeletében azt szorgalmazta, hogy a vármegyék a főorvos mellé évi 150 forint fizetéssel szervezzenek sebészorvosi állást.29 A vármegyék később a járási seborvosi állásokat is létrehozták.

Hazánkban a borbély mesterség tisztességes, megbecsült foglalkozásnak számított. Nemzetségi levéllel kellett igazolniuk, hogy törvényes házasságban élő szülőktől származnak. A letöltött legényéveik után pedig mesterremeket kellett bemutatniuk, illetve a céh ládájába (néha perselynek nevezték) az adott céh szabályzata szerint bizonyos összeget befizetniük.

A mesterség elismertségére utal az is, hogy elszegényedett, vagy kisebb birtokkal rendelkező nemesek fiai is szívesen választották ezt a foglalkozást. Pápán az 1750-ben kelt szabályzat-tervezetet négy, magát nemesi származásúnak tartó borbély fogadta el és írta alá. A város fejlettségét mutatja, hogy az 1810- es években Pápán 7-8 sebész 9 segéddel dolgozott.30 A rendi korszak végén, 1847-ben a mintegy 12-13 ezer lakosú Pápán 5 orvosdoktor és 10 sebész működött.31 A pápai születésű Francsics Károly borbélylegény 1827-ben Veszprémben telepedett le. Naplói, visszaemlékezései révén életét részletesen ismerjük.32 Az ország keleti felében sem volt ritkaság a képzett borbély. Csokonai édesapja, a győri születésű, átlagosnál műveltebb debreceni chirurgus, Csokonai József (1747-1786) receptkönyve révén vált napjainkra ismertté.33

A XVIII. század közepén Pápán működő protestáns borbélyok közé tartozott: nemes Pápai Imre, nemes Szalai János, nemes Kolozsvári Sámuel. Magát hol polgárnak (civis), hol nemesnek írta Szabó (másként Nagy) István, akinek nemességét a földesúr nem ismerte el, mert Veszprém vármegye előtt még nem publikálta nemességét. Őt az uradalmi prefektus jobbágynak tekintette,

29 FEKETE: i. m. (1878) 98. A vármegyei főorvosok előírt évi fizetése ekkor 300 rajnai forint (Rft) volt.

3° FRANCSICS: i. m. (1973) 63.

31 HUDI József (szerk.): Források Pápa város 1848/49. évi történetéből. Pápai Református Gyűjtemények, Pápa, 2001. 58-59. Orvosok: Cseresnyés Sándor, Hoffelder József, Deutsch Dávid, Ditrichstein Dávid, Pserhofer Sámuel; sebészek: Appelfeld Ezekias, Batta Pál, Burghard Lipót, Czink Alajos, Feitl Móric, Lamberger Ignác, Miskolczy Pál, Paár Paulin, Schnabel Simon, Szabó János.

32 FRANCSICS: i. m. (1973). 1827-1849 közötti visszaemlékezéseit kiadta HUDI József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései. Pápai Református Gyűjtemények, Pápa, 2001.

33 CSEJTEI István: A borbélymester hagyatéka. Debrecen, 1990.

8