Acta Papensia 2023. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 23. évfolyam (Pápa, 2023)
2023 / 1-2. szám
-= Műhely =Acta Papensia xxin (2023) 1-2. szám Míg ifjabb Schedius Lajos Eduárd ügyvédi diplomával a birtokában 1820 decemberében gyakornokként kezdte pályafutását Budán a Helytartótanácsnál, s ott 1824-ben fogalmazó, 1831-ben titkár, 1842-ben pedig tanácsos lett, a nála három évvel fiatalabb Kis Lajos 1820-tól 1822-ig Sopronban ügyvédeskedett, 1822-ben Bécsbe kerülve előbb az erdélyi, majd a magyar kancellária melletti egyik ágensi irodában dolgozott titkárként, azután segédügyvivőként, végül 1833-ban ugyanott nyert vallásügyi és általános ágensi tisztséget. Az 1830-as években mindketten kaptak vármegyei táblabírói címeket, s 1847-ig egyaránt József főherceg környezetéhez tartoztak, mivel a nádori hivatal alkalmazottai voltak (Schedius a nádor személyi titkáraként, Kis pedig bécsi nádori ágenseként). Széchenyi Istvánhoz fűződő kapcsolatukat mindketten az apjuktól „örökölték”; míg Kis alkalmanként a bécsi kancellárián igyekezett segédkezni a grófnak, a Széchenyivel személyesen is szorosabb kapcsolatban álló (vele nemcsak levelező, de nála vacsoravendégként is gyakran megforduló) Schedius a Helytartótanács elé kerülő ügyekben, különösen annak közlekedésügyi bizottságában működött együtt „a legnagyobb magyarral”. 1848 tavaszán mindketten elvesztették korábbi hivatalukat, ám az új magyar kormánynál egyaránt alkalmazást nyertek: Kis osztálytanácsnokként dolgozott az Igazságügyi Minisztériumban, Schedius pedig a Belügyminisztérium közigazgatási osztályát vezette. 1849 elején ugyan mindketten Pesten maradtak, nem követték a kormányt Debrecenbe, de még 1849 nyarán is a minisztériumok állományába tartoztak. Noha Kis 1850 után még visszatért Bécsbe, többé már egyikük sem töltött be állami hivatalt.214 Kis Lajos udvari ágensi tisztsége tulajdonképpen egy speciális, kiváltságos ügyvédi munkakör volt, mely rendkívül jól jövedelmezett, biztos megélhetést valamint széleskörű társadalmi kapcsolatrendszert és megbecsülést eredményezett. Kis a hivatali munkával szerzett jövedelmét birtokvásárlásba fektette, ezzel alapozta meg családja anyagi biztonságát és gyermekei jövőjét. Közvetítő szerepe révén - evangélikus egyházi kapcsolatai mellett - egyaránt személyes érintkezésben állt a bécsi udvarral és kormányzati körökkel, valamint a hazai liberális ellenzék kiemelkedő személyiségeivel. Noha sem bécsi udvari ágensként, sem pest-budai minisztériumi tanácsosként nem futott be látványos, fényes karriert, életével azonban így is elégedett lehetett. „Szürke hivatalnokként” segítve a nagyokat, számos tekintetben mindvégig fontos, nélkülözhetetlen háttérmunkát végzett, s ifjúkori fogadalmát beváltva, hasznos szolgálatokat tett hazájának. 214 Ifjabb Schedius Lajos pályafutásáról: F. KISS 1987. 590-591.; BALOGH 2007. 89-93.; PÁLMÁNY 2011. 2. köt. 2068. 59
