Acta Papensia 2023. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 23. évfolyam (Pápa, 2023)
2023 / 1-2. szám
-= Szemle ^ Acta Papensia XXIII (2023) 1-2. SZÁM tapasztalatától, valamint a nemesek és a király részéről ismételten felmerülő érdekellentéttől. Egyébiránt - így Zsoldos - I. Károly királynak a Tamásiakkal való 1339. évi megegyezése tükrözi részleteiben, mennyire a mindennapos joggyakorlat részévé váltak az Aranybulla rendelkezései az Anjou-kor derekára, tükrözve esetenként, mint a földesúr bírói joghatósága kapcsán, az 1222. óta bekövetkezett további jogfejlődést is. Emellett még 1352 Szt. István napján is II. András törvényére való hivatkozással tartott Fehérvárott országos gyűlést Zsámboki Miklós nádor. Épp az Aranybullában foglaltak széles körű beépülése a jogrendbe, alkalmazásuk és elfogadottságuk tette alkalmassá a dekrétumot arra, hogy 1318-ban a főpapok ennek tekintélyére hivatkozva, megerősítését elérve próbálják rákényszeríteni I. Károlyt elszenvedett sérelmeik orvoslására, nevezetesen az 1222-es rendelkezések között szereplő törvénynapok vagy általános gyűlések megtartására. Ezzel az ürüggyel próbálták tehát a főpapok Károlyt rávenni II. András a király és alattvalói kapcsolatát alapvetően szabályozó rendelkezéseinek betartására, amelyet végül 1351-ben el is fogadott a királyi hatalom (460- 463.). Érdekes, hogy attól kezdve, hogy a legtöbb vonatkozásban I. Nagy Lajos magáévá tette az Aranybulla rendelkezéseit, egyetlen alkalommal sem hivatkoztak igazolásként az ellenállási záradékra a királyi hatalommal szemben fellépők, bár számos alkalom nyílt volna erre, és az elit „köztudatában” ez benne volt, hiszen trónra lépésekor egészen a XVI. század elejéig minden uralkodó megerősítette az Aranybullát (467.). Zsoldos végezetül nem mulasztja el Werbőczynek köztudottan az Aranybullára visszavezethető Hármaskönyve kapcsán felhívni a figyelmet arra, Werbőczy miként terjesztette ki korának megfelelően az ellenállási záradék értelmezését a teljes nemességre. Ez Nádasdy Tamás nádor tevékenységével együtt (aki számára talán a törvény első fordítása készült) hozzájárult a magyar törvények korpuszának 1584-es kiadásához. A korszak egyre inkább alkotmányként értékelte a törvények gyűjteményét és új értelmezési keretet adott az ellenállási záradéknak, mintegy az uralkodói hatalmat korlátozó alkotmányos garanciaként értelmezve - és természetesen a bécsi udvar ellen gyakorta használva azt. Ezzel az Aranybulla a szerző szerint a történelem világából a nemzeti mítoszok világába lépett át - nem úgy a kötet hőse: „az Aranybulla királyának maradt a történelem, melyben azonban méltó hely illeti meg”. Mindezt nagyszerűen illusztrálja az Aranybulla-emlékévet övező érdeklődés, de az is, hogy az Aranybulláról jóval többet tud a szélesebb közönség, mint kibocsátójáról. Egészen mostanáig. Ezért is ajánlható a kötet nemcsak a történészeknek, hanem minden történelem iránt érdeklődőnek. Vajk Ádám ***** ***** 213
