Acta Papensia 2023. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 23. évfolyam (Pápa, 2023)
2023 / 1-2. szám
Szemle s-Acta Papensia xxiii (2023) 1-2. SZÁM (nagydisznódi Olasz János oklevelei, 147-148.), hanem olyan településtörténeti eredményekre, mint a Hont megyei Szebelléb (143-144.), vagy különösen Óbuda (160-166.) és Varasd (166-169.) esetére, amelyek kapcsán Zsoldos - több hamisítvány vizsgálatának vesződségét is vállalva - a korai várostörténet több kronológiai kérdését tisztázza. A fennmaradt különböző kiváltságok elemzésével meggyőző hipotézist állít fel, mely szerint ilyen jellegű kiváltságok II. András uralkodása idején váltak általánossá, ezért tapasztalható uralkodása végétől a hasonló diplomák kiforrott szövegezése, és az 1224-es Andreanumtól kezdve a bennük foglalt kedvezmények tablója is. Egyúttal nem elégszik meg a modem kiadása révén könnyen elérhető tíz rendelkezésre álló Imre- és András-kori kiváltságlevéllel, bevonja a vizsgálatba hasonló kiváltságok említéseit is Esztergom, Fehérvár, Pest, Pécs, Várad és Zágráb, illetve Korpona és Zólyom (158-160., 176-179.) kapcsán, nem csekély tudományos haszonnal. A kiváltságok ezen rendszerét értékelve a szerző párhuzamot von a szerviensek jogai és a hospesjogok között, kiemelve mindkét esetben a társadalmi vetületet. A vendégtelepesek tömege az erdőispánságok területén sokkal könnyebben kiaknázható lehetőséget jelentett a király számára, hiszen - amint a szerző megjegyzi - itt, a királyi magánbirtokon nem kötötték meg az uralkodó kezét a korábbi korok eseményei vagy jogi öröksége (179-181.). Ezzel együtt a hospesekre nem sokkal a birtokpolitika 1217. évi revíziója és az 1220 utáni politikai viharok után jut figyelem, előtte csak egyetlen alkalommal rendelkezett ilyen kérdésben, ideértve a kikövetkeztetett eseteket is. Itt ugyanis a királynak nem kellett az új intézkedésekhez hasonló politikai ellenállásra számítania. Amint Zsoldos megvilágítja, ez lehet az oka annak, hogy a vendégtelepesek ügye II. András utódai körében is a királyi politika kedvelt terepe maradt. II. 4. A II. András kincstári reformjait tárgyaló fejezet (181-211.) az előzmények, tehát a király trónra lépte idején működő adórendszer tömör összegzése után sorra veszi az új intézkedésekhez illeszkedő - mai szóval - pénz- és adóügyi rendelkezéseket. Mint a kötet első felében is többször, úgy itt is kifejezésre jut, hogy magukkal a birtokadományokkal együtt ezek a rendelkezések a korábbi szakirodalom nézeteivel ellentétben semmiképp sem ásták alá a királyi kincstár helyzetét, mivel szinte egyik sem volt földesúri jellegű bevétel. Legfeljebb az adók alóli egyre gyakoribb felmentések vádolhatok ezzel, ezek viszont valóban megritkultak az említett 1217. évi finomhangolás és az érsekkel történt megbékélés jegyében. A szerző okfejtése nyomán az igen töredékes adatok ellenére is érzékelhető, hogy az első pillantásra - vagy másként: a korábban - összefüggéstelennek vélt intézkedések valójában szerves egységet alkotnak, függetlenül attól, hogyan ítéljük meg a kamara hasznát kiváltó collecta bevezetésének időpontja kapcsán III. Ince pápa (1198-1216) bulláját és a német lovagrend 1212-es királyi 201
