Acta Papensia 2023. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 23. évfolyam (Pápa, 2023)

2023 / 1-2. szám

-s Forrásközlés =Acta Papensia xxiii (2023) 1-2. szám

előtte a hasznot, mi e pártolásból az irodalomra és a pártolt irodalomból rá, mint pártolóra, szelleméletének fejlesztésére, szívének nemesítésére, akaratának jó irányban vezetésére oly jótékonyan hat stb. ... nem találkozunk olyannal, ki az irodalom üdvös hatását el ne ismerné, ki vallást ne tenne arról, hogy az irodalompártolás nemcsak nemzetiségi szempontból, de saját egyéniségünket tekintve is szent kötelességünk.

De azért az előfizetők köre még sincs arányban azon térrel, melyet a meggyőződés fokáig fölemelkedettek foglalnak el. A pártolási kör még mindig csekély. A meggyőződés magában is szép ugyan, amennyiben jövőre vonatkozólag üdvös hatást várhatunk tőle, de mégsem ez az a gép, mely hajtólag hathatna az irodalom kerekeire, mert mint feledhetlen Vörösmartynk megjegyzé: Nem elég csak akarni. Nem elég csak meggyőződni arról, hogy ez vagy amaz az irány helyes, hanem a helyesnek ismert irányban haladni is kell.

Az irodalompártolás üdvös voltáróli meggyőződés, ha tettleges pártolássá nem magasul, a téli naphoz hasonlít. Világossága gyönge, melege nincs. S az irodalom sokkal nemesebb növény, semmint ily nap alatt s a fagyos részvétlenség téli földében tenyészhetnék.

S mi az oka, hogy a meggyőződést tettleges pártolás nem követi?

A levelem kezdetén érintett olcsóság és drágaság. Kiket pártolásra szólítunk, azok mindjárt e bűnbakot rántják elő, s saját gyöngeségeiket ennek hátára rakják föl.

Csak aki az irodalom terjesztőjévé lett, s rászánta magát, hogy elmenvén széles e vidékre, megnyerjen mindeneket az irodalompártolásnak, beíratván a jobbakkal becses nevöket az aláírási s előfizetési íveknek oly hosszú rovataiba, amily rövid az a hely, hova az aláíróknak s még inkább az előfizetőknek neve elfér, aki részesült azon magyartalan fogadtatásban, hogy ívével együtt elutasíttatott, s arca nem azért égett szégyenpírban, mert őt is elutasíták, hanem azért, mert talált magyart, aki nem is vendégét, hanem saját nemzetiségét utasította ki, saját nemzetiségének nem adott szállást... aki hallotta széjjeljártában e panaszt: „Nem lehet megélni: az eleség ára leszállt, boromat nem kéri senki, ott hever a pincében!... nőm öltönye a divatból, az én lábam a csizmából megy ki, a napszám drága, a cseléd drága, a fűszerek, ruha s általában az iparcikkek drágák! Az árjegyzékek szaporodnak s rövid időn békán tálnak a gazdaságnak! Sok akiadás, kevés a bevétel!” sat.[öbbi] sat.[öbbi] ... aki mondom, ezen keserves jeremiádokat, melyek nem is egészen képzeltek, hallotta, annak lehet némi fogalma arról, hogy mily nehéz a vidéken ily körülmények között, nem mondom, hogy szélesíteni, hanem csak eddigi csekély terjedelmében is megtartani-H 141