Acta Papensia 2023. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 23. évfolyam (Pápa, 2023)
2023 / 1-2. szám
-s Műhely =Acta Papensia xxiii (2023) 1-2. szám kellett bemutatnia. E szó kicsit furcsának hangzik, hiszen másfajta remeket kellett készítenie, mint más mesterségek esetében. Bizonyos flastromokat, orvosságokat kellett a bizottság tagjai előtt készíteniük, „főzniük”, mégpedig 12 félét. A szabályzat pontosan felsorolja a gyógyszerek latin nevét. A vizsgát a legények háromszor ismételhették meg, s ha ekkor sem jártak eredménnyel, akkor véglegesen elküldték őket. A sikeres mestervizsga után részletesen ismertették előttük a szabályzatot, majd föleskették őket. Ilyenkor országos szokás szerint úgynevezett „társpoharat” illett adni, azaz borral kellett megvendégelni a céh tagjait. Külön, egy teljes rész foglalkozik azzal, hogy a próbát (vizsgát) kötelező letenni, azt pénzért nem lehet megváltani. A letöltött három inasév után a jelölt dönthetett úgy, hogy „vándorlani menne”. Ebben az esetben mestere köteles volt tanulólevelet adni tanítványának. Az artikulusok harmadik csoportja a mesterek és legények magánéletét szabályozza. A szabályzat - más városi céhektől eltérően - nem köti ki, hogy a végzett legénynek fél vagy egy éven belül meg kell nősülnie.48 Más esetekre viszont részletesebben kitért. Így: ha mester fia, fiai, vagy „leányági ága”, azaz veje szeretett volna tanulni, akkor a beálláskor fizetendő összegnek csak a felét kellett letenni - a fél taksa kedvezmény országosan elterjedt szokás volt. Régi szokásnak számított az is, hogy az inasnak és a legénynek felszabadításakor kötelessége volt a társait áldomásban részesíteni (társpohár-adás).49 * Nagyon körültekintő és humánus megoldás volt a pápai szabályzatban a beteg, halálos beteg mestertársuk ápolására vonatkozó kötelezettség. Nappal egy, éjszaka pedig két kolléga őrködött mellette, ellátta, gondoskodott róla. Halála esetén táblajárással értesítették a tagokat, akik kötelesek voltak a temetésén megjelenni. Az özvegyét pedig azzal segítették, hogy a céh ládájából kiadták a mestertársukra jutó pénzösszeget. Az özvegyen maradt asszony özvegyi jogon gyakorolhatta férje foglalkozását. Két megoldás kínálkozott számára: egy legényét bízta meg a műhely vezetésével, vagy pedig rövid időn belül férjhez ment 48 Az 1608. évi céhszabályzat még megkövetelte, hogy a céhbe felvett legény fél éven belül megnősüljön. 49 Az inas felszabadításakor a mester áldomást adott az inasnak, az inas pedig társpoharat a legényeknek. A társpohár-adás néhány tál étel és néhány kanta bor adását jelentette. Az inas felszabadításakor a mester vállán megütögette vagy arcon legyintette. Egyes céhekben az új legényt társai jól megverték, „meg-gyalulták”. A szokás eredete a férfivá avatás ősi rítusa volt. BOGDÁN: i. m. 52-53. A felszabadított legény bőségesen megvendégelte a mestereket, mesterasztalt adott: meghatározott sokfogásos ebédet, hozzá bort adott. (Uo. 63.) A pápai borbélylegények 20 forintért megváltották e kötelezettségüket. 13
