Acta Papensia 2023. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 23. évfolyam (Pápa, 2023)
2023 / 1-2. szám
-s Műhely =Acta Papensia xxiii (2023) 1-2. szám nagy csoportra oszthatók, így a továbbiakban ezek szerint mutatjuk be a céh életét. Elsőként az általános, mindenkire érvényes céhelőírásokat említjük. Évente kellett céhmestert és atyamestert41 választaniuk. Az első elöljáró a céhmester volt, ő igazgatta a céhet, az atyamesterrel együtt ő gondoskodott a legények tanításáról. A mindenkori céhmestemél volt a céhláda, amelyben a céh vagyonát őrizték: a céhleveleket, jegyzőkönyveket, a különféle iratokat és a kötelezően befizetett pénzösszegeket, illetve a különféle büntetésekért befolyt összeget.42 Bizonyos bíráskodási joggal is rendelkezett a céh tagjaival kapcsolatosan. Büntetőbíráskodása 8 rajnai forintig terjedt, és a vétség nagyságához igazodott. Ügyelt arra, hogy az egyes szolgáltatásokért a mesterek megkapják a járandóságukat. Az esetleges vétségekért beszedte a büntetést. A céhmester hívta össze a tagokat megbeszélésre, céhgyűlésre, közös betegvizsgálatra, temetésre. Ez mindig úgynevezett „táblajáratássál” történt. Ekkoriban régi szokás szerint a céh szimbólumát tartalmazó, fából vagy fémlemezből készült díszes ún. behívótábla házról házra hordozásával, élőszóban hívták gyűlésbe a céh tagjait.43 A táblajáratás díja 1 forint volt. Általános szabály volt, hogy a céh előírásait be kell tartani. Egymás betegeit nem gyógyíthatták44, más mester inasát nem csalhatták el. Himpellérrel (azaz kontárral) nem tárgyalhattak, tilos volt mestertársuk elmarasztalása „bemocskolása”, ezért nemcsak büntetés járt, hanem a megkövetés elmulasztása esetén a legsúlyosabb: a kizárás. Évente fel kellett kérni az alispánt arra, hogy generalis commissio (általános megbízatás) keretében vizsgálja meg a helységeket, s ha himpellért talál, azt kötelezze céhbe állásra (ennek díja 20 rajnai forint volt). 41A céh egyik fő tisztségviselője, a céhmester után a második tisztségviselő, a legények elöljárója, felügyelője. 42 Tudjuk, hogy a céhládáknak országos szokás szerint általában két kulcsa volt: az egyiket a céhmester, a másikat általában a legfiatalabb mester, az ún. „kulcsos mester” őrizte. Vő. BOGDÁN : i. m. (1989) 28. Ez azt jelentette, hogy a ládát csak kettejük együttes jelenlétében lehetett csak felnyitni. « NAGYBÁKAY: i. m. (1971) 46. 44 A földesúri 6. vádpontra adott feleletben olvasható, hogy 1751-ben Kolozsvári Sámuel gyógyította Ferzer (máshol Ferrer) császári kapitány eltört kezét, aki Ugodon volt kvártélyon. A beteg elment látogatóba Győrbe, ahol felkeresett egy ottani német borbélyt, aki gyors (2 heti) gyógyulást ígérve ellátta, és újra bekötözte a kezét. Fíazajőve megjelent Kolozsvárinál, aki látta, hogy előtte mással kezeltette magát. Mindezek után nem vállalta a beteg további gyógyítását. Vö. FÖLDVÁRY: i. m. (1896) 381-382. 11
