Acta Papensia 2023. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 23. évfolyam (Pápa, 2023)
2023 / 1-2. szám
Forrásközlés h-Acta Papensia xxiii (2023) 1-2. szám A halászok mentőszerekért szaladtak, de mire visszatértek, társuk végképpen elmerült. A hír - főleg ha rossz - hamar terjed. Egy negyedóra sem folyt le az esemény után, midőn jajgató asszony futott kétségbeesetten a Balaton felé, bekötetlen fején kibontá a szél gazdag hajtekercsét, mely mint sötét gyászfátyol lobogott utána, s ölében kis csecsemője sírt a szokatlan hidegben. Az elmerült halász özvegye és árvája voltak ezek. Óh, mily megható volt e szerencsétlen asszony fájdalma!- Hová tettétek férjemet? - riadt a halászokra. Behívtátok ügyé, s ott benn hagytátok! Van-é szívetek, hogy nem mentettétek meg őt? Hiszen tudtátok, hogy felesége és gyermeke van! A nő vonásai vadulni kezdtek, s arca zavarodott volt. Újra folytatá: Tán azt hiszitek, könnyű az elválás? Hogy oly hamar feledem, mint ti? Hát nem tudjátok-é, még kétesztendős házasok sem vagyunk? Nem tudtátok-é, hogy félesztendős gyermeknek apára van szüksége, mert szegények vagyunk, s a szegény árvája kétszeresen árva? Más asszonynak is meghal a férje, de az legalább látja, mint hal meg, látja szenvedését - s megnyugszik halálán! Óh, én még csak meghalni se láttam őt. Hidegült ajkait sem csókolhatom. Nem tudom hol van, hisz e víz oly nagy, és ki tudja hova vitték a habok! Óh, adjátok - adjátok vissza őt! A szegény nő kétségbeesetten rohant a jégen a Balaton hullámzó vize felé, de a halászok feltartóztaták. Én a vigasztalás szavaival mentem hozzá, ki is vigasztalhatlan volt. Tudjuk, hogy isten végezéséből történik minden, de oly nehéz megnyugodni a végzésen, mikor az szívünket gyötri. Szavaimra a nő búsan néze rám, mintha tekintetével azt mondta volna: Szeretnék megnyugodni, lelkem meg is nyugodnék, de szívem nem tud, nem hatnak arra a szavak, mert elzsibbadt a fájdalom csapása alatt, elzsibbadt, mert szeret. Ilyen szomorú képei vannak a halászéletnek. Szinte e napokban Akaii körül egy nő a Balaton jegén két gyermekével megfagyva találtatott. A nagyobbik gyermek hároméves lehetett, a kisebbik csecsemő volt. Gyermekei gyöngébbek voltak a szerencsétlen anyánál, s így természetesen elébb lettek áldozataivá a fagyhalálnak, s az anya látta megfagyni, látta e szörnyű halállal küzdeni gyermekeit. Csecsemője sírhatott e kínos halál érintése alatt, s ő emlőjét tárta a hideg elé, hogy megkérlelje gyermekét, hogy 115
