Acta Papensia 2023. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 23. évfolyam (Pápa, 2023)

2023 / 1-2. szám

-= Forrásközlés =­Acta Papensia xxiii (2023) 1-2. szám A pesti s vidéki színész sorsa tehát lényegesen különbözik. A pesti színész­nek rendes fizetése van a közpénztárból, s így biztosítva van az életínség terhes napjai ellen, minek természetes következménye az, hogy a jelesb s kitűnőbb vidéki színierők mind Pestre sietnek. A vidéki színészeknek ellenben örökké rettegniük kell a részvét fagypontra szállásától, miután legtöbb helyütt a mű­vészetet inkább mulatságnak, mint lélekszükségnek veszik. Ha tehát a vidéki színész tehetséget, erőt s képességet érez magában, Pestre siet. Ily körülmények közt mi természetesebb, minthogy a pesti színészet tö­kélyben jóval túlszárnyalja a vidékit. De mindemellett is a vidéki színtársula­tok a pesti színészet szabályozatlan képezdéi. A vidéki színtársulatok eszerint fejlesztő iskolái a színészetnek, míg a pesti kisebb s nagyobb mértékben kiképzettek összlete; s mert a képzésnek nincs ha­tára, az önképzés itt mérvben folytattatik. S várhatjuk-é jogosan a vidéki szín­­társulattól, hogy oly hatással és ügyességgel játsszék, mint a pesti? Követelhe­­tünk-é az önmagát képezni kezdőtől oly tökélyt, minővel az bír, kit képzettségi fokozata a nemzeti színházba juthatásra érdemesített. S a legtöbb levelezőt e felcsigázott követelés tesz igaztalanná a vidéki szín­­társulatok irányábaa Pesti szemüvegen nézi a vidéki színtársulat működését, s mert e működés mögötte áll a pestinek, rádobja a kárhoztatás kövét anélkül, hogy elébb a körülményekkel számot vetne. A július 25-éről szóló levél írója követ dob a b.-füredi színtársulatra is, mert lehet-e sújtóbban vágni társulatot, mint e mondattal: „Kellemetlen kötelesség rólok az igazat megmondani!” Ez állítólag kellemetlen kötelességnek én eleget teszek, sőt megmutatom, hogy nem is oly kellemetlen az, mint mondva volt. Én - mint vidéki ember - mindent vidéki szemüvegen nézek, s mikor látom, hogy hazánk több vidékein állandó színházak alakulnak, s a jobb vidéki színi­erők Pest után oda sietnek; mikor elgondolom, hogy Kolozsvár, e második szí­nészed központ mennyi jeles tehetségű színészt ragadott ki a vidéki társulatok soraiból, mint például Latabáréból Gyulait359 s Prielle Kornéliát; ha nem fele­dem Bécset, hol jelenleg jól szervezett magyar társaság (köztök Felekyné360, 359 Gyulai Ferenc (?, 1817 - Kolozsvár, 1866. december 6.) színész, színigazgató, rendező, Gyulai Pál bátyja. 1843-ban lépett színpadra, drámai hősök egyedi felfogásban történő alakítá­sával aratott sikereket. 1855-1866 között játszott Kolozsváron, 1865-ig az igazgatói tisztséget is ellátta. Ezalatt társulatával Erdély több városát is felkereste. SZÉKELY 1994. 275. 360 Felekyné Szabó Amália ÍOO

Next

/
Oldalképek
Tartalom