Acta Papensia 2022. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 22. évfolyam (Pápa, 2022)

2022 / 3-4. szám

-s Újraolvasó =Acta Papensia xxii (2022) 3-4. szám

Fölvilágosult szellemre mutat azon körülmény is, hogy a két keresztyén hitfelezet, ti. a róm. katholikusok s a reformáltak felekezete nem lát semmi föltűnőt abban, hogy egy födél alatt imádják a mindenség teremtőjét, míg sok helyen még a temetőt is elkülönítik.8?

Merengésemből sebesen hajtó kocsisom nyers hangja rázott fel: „Ahol ni! Ott van a geleméri csárda. Ez ám csak a nevezetes hely! Itt későn utazni sem tanácsos, mert az országút mellett ülő koldusok rongyos ruhái alatt nem ritkán rablók, orgyilkosok lappanganak, kik nappal kalaplevéve könyörögnek alamizsnáért, s éjjel föltett kalappal: „véredet vagy pénzedet!” nálok a jelszó, s itt elkezdé beszélni a rémjeleneteket, melyeknek éj idején e csárda körül kelle történniük, s melyek közül némelyik oly túl borzasztó volt, hogy hitelre méltatni szinte lehetetlen vala.

Elértük a csárdát, s kocsisunk kémlelve jártatá végig szemeit az út mellékét ellepő kolduscsoporton, mintha az esdő arc alá rejtett rosszlelkűséget akarná fölismerni. E csárdánál különül el a palotai s kenesei út, amaz észak, ez délkelet felé kanyarog. A csárda rozzant épület, s láttára fölviharzott lelkemben a nemzet hős kora. láttam Uszubut Veszprém meghódítására siető délceg hada homlokzatán, büszke ménen előszáguldani, láttam homlokán a daliás büszkeséget, karjaiban a férfias erőt, kalpagján a lengő kócsagtollat. Láttam Gélemért Őskő felől előre nyomulva hű kabarjai élén, s űzni maga előtt a szaladó római hadat, láttam a geleméri csárda körül kifejlő óriás csatát, hol míg a vitézség vitézséggel küzdött, a kimerült erők megdicsőülni látszának! S e megdicsőülés pillanatában látom, mint vág be gelemér a római harcosok phalanxai közé, fegyvere utat tör hű kabarjainak, a római had szétverten szalad, rendetlen futással menekül Veszprém felé, de a nap hőse Gelemér is elesik, s éppen e pillanatban lenyugszik a nap is, gyászt hagyva maga után a földön, gyászt a diadalmas, de jó vezérét elvesztett kabar nép szívében. Hol Gelemér elesett, máig is Gelemérnek neveztetik a hely, s az országszerző hősök egyikének emléke most egy rozzant csárda, melynek mellékét koldusok ülik körül, éjjeli nyugalmát rablók zavarják föl, s a mellette elmenő utasok közül talán ezrediknek sem jut eszébe, hogy itt hős vérzett el. 85

85 Hasonlóképpen vélekedik Rómer Flróis is: „Rátót főnevezetességéhez tartozik az ikertemplom, a keresztényi türelem és testvéri szeretetnek hazánkban tán egyedüli magasztos példája.” RÓMER i860. 137. E megállapítás a liberalizmus korára igaz lehet, de a korábbi időszakokra aligha, mert a katolikus és református közösség még a XVIII. században is szembenállt egymással. A szembenállás következtében fizikai inzultusokra is sor került. Vö. PEHM 1934. 222., 458.

= 474