Acta Papensia 2022. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 22. évfolyam (Pápa, 2022)

2022 / 3-4. szám

-EE Forrásközlés ee-Acta Papensia xxii (2022) 3-4. SZÁM

datában előteremtik az észerő remekeit, koszorút fonandók belőle a civilisatió homlokára. Ily vidéken csak egy tér van nyitva a levelező előtt, a folytonos korholás tere... egy pályán haladhat lélekismeretesen, az ostorozás pályáján, de van-é ennél hálátlanabb pálya? Sebeket kell érinteni, társas életünk sajgó sebeit, ez érintés fölriasztja az érdekelteket, s kit lelki fegyverekkel legyőzni nem tudnak, üldözik szünetlenül, mert a levelező díja nyugodt öntudat, emberek részéről az üldöztetés. S az ostromolt vétek, szégyenpadra állított bűn, megtámadott részvétlenség nem szokott késni e díjazással. Volt részem díjazásukban, még vérzenek a díjazási sebek, de lelkem ereje sebzetlenül, s akaratom hatalma töretlenül áll.

Mily lelki öröm volna érinteni levelezésemben, hogy itt és itt kitűnő tehetségek emelkednek, amott a közérdekű dolgokhozi ragaszkodás lélekemelő tettekben nyilatkozik! Mily szellemi élvezettel értesíteném Önöket, hogy Balaton fölvidéke (mely vidéket kevés kivétellel tősgyökeres magyar faj lakja) lelkesedéssel karolja föl a magyar irodalmat, hogy Veszprém mindegyik magyar lapból legalábbis 15 példányt járat (járathatna 60-at is), hogy jelesb íróink műveire 100-anként fizetnek elő! De én ily közleményekkel, melyek vidékünkre fényt sugárzanának vissza, nem léphetek a nyilvánosság ítélőszéke elé, nem téphetem le homlokunkról a szégyenkoszorút, mit oda a részvétlenség hideg keze föltűzött.

Ki vidékünk tehetősb polgáraival társalog, esküdni merne, hogy ők a legjobb hazafiak. Szóval mindenre készek, mert hisz a szó nem kerül se pénzbe, se tettbe, pedig a szó magában mit sem ér, csak úgy nyer jelentőséget, ha kebelmélyből fakadtát tettek igazolják, mert elhunyt nagy költőnk, Garay [János] szavai szerint:220

A cselekvésnek kora tűnt nekünk fel.

Tenni a jelszó szeretett barátim.

S ha tenni a képesség hiányzanék, ha azért nem áldozna a közjóllét oltárán e vidék, mert a szegénység áldozattételre képteleníté, a lehetetlenség vastörvénye által sújtott nép fölött nem fognánk mondani kárhoztató ítéletet. De itt az ok nem tehetetlenségben, hanem akarathiányban gyökerezik. Ki nem hisz szavaimnak, tekintse meg a zajos farsangi napokban a veszprémi táncvigalmakat,

220 Idézet Garay János: Előre c. versének utolsó versszakából.

349 =-