Acta Papensia 2022. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 22. évfolyam (Pápa, 2022)

2022 / 1-2. szám

s MŰHELY s-Acta Papensia XXII (2022) 1-2. SZÁM

zajosabb mulatsága lakzinál...”10 A szerző a Balatont a Dunántúl szemefényének tartotta és nem véletlenül írta le, hogy: „...aki csak napokig időzött is a Balaton partján, le nem győzheti azt a vágyat, hogy amivel lelke betelt, azzal bővebben ne foglalkozzék...”1’

Az 1872-ben megalakult Magyar Földrajzi Társaság tudományos tevékenységében a Magyar Néprajzi Társaság létrehozásáig, 1889-ig helyet kapott a néprajz is, de igazán soha nem szorult ki innen, hisz a földrajz és a néprajz kapcsolata sohasem szakadt meg.

A XDÍ. század vége új fejezetet nyitott a Balaton kutatása és megismertetése történetében. Ezidőtől fogva már nem csupán megfigyelésekről beszélhetünk, hanem kitűnően felkészült szakemberek tollából néprajzi munkák, sőt, monográfiák születtek. 1887-ben jelent meg Herman Ottó munkája, A magyar halászat könyve, amelyben helyet kapott a balatoni halászat eszközeivel együtt. Külön fejezetet szentelt a garda halászatának, amelyet Tihany őshalászatának nevezett, s a „magyar halászat legvonzóbb képei közé tartozónak” mondott. „A magyar halászélet” című fejezetben pedig jórészt a tihanyi halászbokor tagjaival, viselkedésükkel foglalkozott ugyan, de még egy külön fejezetet szentelt a tihanyi halászatnak. Ennek során a halászbokrokat vagy kompániákat mutatta be, azonban ez nem csupán egyszerű bemutatás. Rendkívüli érzékkel kitűnő képet rajzolt változatos, fordulatokban bővelkedő életükről, felvillantva a halászfolklórt, bemutatva magát a halászt is, megállapítva: „A tihanyinál vakmerőbb halászt már képzelni sem lehet... Annyi bizonyos, hogy Tihany halászélete mindenképpen a legérdekesebbek közé tartozik...”12Herman Ottónak a Balaton halászatával foglalkozó másik nagy munkája A Balaton halásztopográfiája címmel 1892-ben jelent meg.13

Kevésbé volt jó véleménnyel a Balaton-felvidéki emberekről Cholnoky Jenő. 1890-ben megjelent értekezésében csupa negatívumot fogalmazott meg. Siófokot poros, piszkos falunak nevezte, ahol csak „az fürdött a Balatonba, aki véletlenül beleesett...” Ugyanakkor jó leírást adott a pásztorokról, akik ekkor még fésűt viseltek hajukban. A szüret számára „kész veszedelmet” jelentett, mert ilyenkor „az embert erőnek erejével beinvitálták s addig nem eresztették el, amíg le nem itatták...” Másokkal ellentétben a népet „szennyesnek, rongyos10 CZIRBUSZ1885.182-195.

11 Uo. 195.

12 HERMÁN 1887. 439., 413-420., 421-432.

u HERMAN 1892.

8 s-