Acta Papensia 2022. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 22. évfolyam (Pápa, 2022)
2022 / 3-4. szám
-= Újraolvasó Acta Papensia xxii (2022) 3-4. szám Iáit zsebórának, mint ketyegő fenének agyonverése; öregapjoknak disznó helyetti megpörkölése; elhasadt harang megdrótoztatása; közös templom tetején megtermett fűnek falu bikájával leetetni akarása, s a felcsigázott bikának csigázás alatti kimúlása stb. stb. Egyébiránt keringnek felölök oly mondák is, melyek találékony észre mutatnak. Legyen elég közülök kettőnek felhozása. A régi világban elhanyagolák teendőjüket a községi elöljárók, s idezet alkalmával nem mervén szemre menni (idézeti helyen megjelenni), közembereket küldtek be magok helyett. Látva az idéző, hogy elöljárók helyett közemberek jelentek meg, dörgő hangon rájok mordult: „Ki hívott titeket? Takarodjatok mindjárt haza, s nekem holnap reggelre beteremtsétek azokat a vén kutyákat!” (Ez régi hivatalos kifejezés s annyit tesz mai nyelven: behozzátok azokat az elöljárókat.) Ezek gyorsan távoztak, s másnap reggel két kocsival ismét megjelentek, tudatva, hogy a berendelt vén kutyák itt vannak. „Hozzátok be hát!” - dörgött rájok az idéző. „Úgy ám, de megharap ám a Tisza meg a Bundás, alig tudtuk otthon is megkötözni, úgy haraptak!” Az együgyű falusiak nem tudatlanságból, hanem akaratosan tevék ezt, értésére akarván ezáltal adni az idézőnek, hogy az ember s kutya közt különbség van, s az idéző megszégyenítve lévén ez elmés föltalálás által, a keresetet megszűnteié. Mint jobbágyok, földesuroknak az év bizonyos napján apró ajándékokat is szoktak bevinni a ráthódiak, s ahelyett, hogy egyenesen a földesúri lak elé álltak volna, a vendéglőbe szálltak, s egy közülök elment jelenteni, hogy St... vendéglőben van a hozomány, az uraság küldjön le valakit érte. Megbosszankodik ezen az adószedő, s durván kérdi tőle: „Hányán jöttek kendtek?” „Hárman!” „Hát nem tudták kendtek idehozni az adót? Vagy nem tudtak kendtek falujából okosabb embereket küldeni?” „Tudtak volna bíz azok - válaszolt a kérdett - hanem azt gondolták, hogy ide mi is jók leszünk.” De ki győzné azon sok tréfás eseményeket fölsorolni, melyek Ráthódon részint valósággal megtörténtek, részint megtörténteknek csak mondatnak. Semmi sem bosszantja jobban a ráthódi embert, mint a felölök szárnyaló anekdotákra célozó kérdések. Bármit beszéljenek is azonban a ráthódiakról, sok oly értelmes ember lakik itt, hogy bármely helység is büszke lehetne rá. A Fülöp s Kuti Horváth család mind észerő, mind jellem tekintetében bátran léphet sorompók közé bármely köznépi helység előkelő tagjaival. 473
