Acta Papensia 2022. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 22. évfolyam (Pápa, 2022)
2022 / 1-2. szám
~= Forrásközlés s-Acta Papensiaxxii (2022) 1-2. SZÁM 1721 augusztusában a presbitérium újra határozatban mondta ki, hogy amíg jobb idők nem jönnek, a prédikátorok rendes fizetése 125 forint lesz.40 Erre válaszlépésként a két lelkész felmondta prédikátori állását, és erről tájékoztatta is Gyimóti István esperest, aki arra kérte őket, hogy Gergely napig még maradjanak hivatalukban.41 Sajnos a presbitériumi jegyzőkönyv igen kevés információt nyújt számunkra a továbbiakról. A lelkészek maradtak, 1723-ban a presbitérium újra elrendelte tartozásaik kiegyenlítését és a nem fizető gyülekezeti tagok esetében a lelkiismeretes behajtást.42 Az 1724-es bejegyzésekből, a gyülekezetnek a lelkészek részére átadott hét pontos sérelmi listából kiderül, hogy továbbra is ragaszkodnak az évi 125 forintos jövedelemplafonhoz.43 A lelkészek válaszai ezzel kapcsolatban világossá teszik, hogy ők az előző, viharos évekre nézve kénytelen-kelletlen elfogadták fizetésük megkurtítását, együttesen 100 tallémyi járandóságot (vagyis 150 forintot)44 elengedtek, ugyanakkor a jövőre nézve, és utódaik érdekeit figyelembe véve semmiképpen nem járulnak hozzá a fizetéscsökkentéshez.45 Az azévi bejegyzésekből az is kiderül, hogy az előző évi 40 PREIL sz. presb. jkv. 6. 41 Lásd az 5. sz. dokumentumot! A felmondólevél Liszkay József szerint az ő idejében megvolt. LISZKAY 1875. 64 (152. sz.). Ma már lappang, csak az esperesi válasz van meg. 42 Lásd a 6. sz. dokumentumot! 431724. január 30. PREI I. sz. presb. jkv. 10,12. 44 Lásd a 16. sz. jegyzetet! 43 Cseh Csuzi válaszában: Dátum nélkül. [1724. január 30 vagy 31.] „ ... nem lehet meg engednünk a praetendalt defalcatiot, es ekkeppen contentáltatnunk. Ebben eddig sem consentiáltunk, most is az ellen reclámálunk, és justa et canonica praetensionkat fel tartván ezt miis protocolaltatni kivánnyuk pro futura cautela et memoria, hogy jövendőben Successionktul ne culpaltassunk. Meg elégedhetnék az Ecclesia kettőnk reszerűl a’Százötven foréntig való defalcatioval, a mely Summát el engedtünk az időnek mivoltára nézve és a’ közönséges haszonra kivántatottExpensakra” PREI Pápai I. sz. presb. jkv. 14. Naszályi válaszából: 1724. január 31. „ ... mi annak az Végezésnek sem akkor, sem azulta... nem Consentialtunk, s nem es Consentialhatunk, hanem az akkori közönséges kőlcségre es szükségre nézve még kegyelmeteknél ben levő Restantiánkbul mind kettőnk részérűl Száz tallérokat el engedtünk és applácidáltunk. Azért in reliquo miis azon conclusiot, melyis lett de nobis sine nobis et sine consensu partium reciproco mint Canonunk ellen valót ... invalidanak tartyuk. ... Ha nem adgya kegyelmetek, erővel nem vehettyűk, nemis illik, hogy úgy vegyük. Egyéb eránt lelkűnket s lelki ismeretünket a Szent Presbyterium előtt s jövendő Successorink előttis, kik vigore 33. classis 3tiae canonis bennünket kárhoztatnának, ezen reclamantionkkal, mellyet miis a Presbyterium Archívumában béiratunk, megmenteni igyekezzűk” Uo. 19. A hivatkozott egyházi törvény a komjáti kánonok III. részének 33. kánonja, mely az egyházi szolgák ellátásáról rendelkezik. Egyházi törvénykönyv... Szerk. SZÉKI Béla. Pápa, 1867. 46-47. 44
