Acta Papensia 2022. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 22. évfolyam (Pápa, 2022)
2022 / 3-4. szám
KISEBB KÖZLEMÉNYEK S. LACKOVITS EMŐKE Az Úr megáldotta kezének munkáit: Máthé Attiláné Farkas Emese, az Alkotó Adományozó Református Egyházunkban évszázadok óta élő nemes hagyomány, amelynek keretében az egyház tagjai közül sokan a liturgiát szolgáló ajándékokat adományoztak közösségüknek, amelyekről levéltári források és visszaemlékezések egyaránt tanúskodnak. Ezek az adományok, ajándékok nem voltak kapcsolatban az egyházfenntartói hozzájárulással, ezen felül kerültek az egyházközségek tulajdonába, hirdetve Isten dicsőségét és az adományozóknak egyházukhoz való ragaszkodását, hűségét. Mindemellett valakinek az emlékére készültek, vagy valamely eseményre, jeles alkalomra emlékeztettek. Voltak közöttük az úrvacsora kiszolgáltatására szolgáló klenódiumok (kelyhek, kenyérosztó tányérok, bortartó kannák), keresztelői együttesek (keresztelő kancsó, vízfelfogó tál) és gyakrabban az úrasztala, valamint az úrvacsorái edények leterítésére/letakarására szolgáló liturgikus textilek, jelesen úrasztali térítők, úrasztali kendők. Az adományozók neve egyes esetekben ismert, másokban pedig ismeretlen maradt. Előfordult, hogy csupán nevének kezdőbetűjével jelezte az adakozó, hogy ki áll a jótétemény mögött, amit évszázadok távlatában már nehéz megfejteni. Ugyanakkor előfordult, hogy az adakozó névtelenül adott. Több esetben az adományozó nevét megörökítette a kelyhen, paténán vagy a liturgikus textílián, de sokszor csupán a levéltári forrásból (egyházközségek protokollumából, vagy az Aranykönyvből) tudható meg az adományozó neve. Nem csak egyének, családok, hanem nagyobb közösségek is ajándékoztak az egyházközségeknek, különösen liturgikus textileket, így pl. az egykori nőszövetségek vagy a dalárdák tagjai.1 Liturgikus textilek adományozása különösen kedves gyakorlata volt az S. LACKOVITS 2013. 319-320. 413
