Acta Papensia 2022. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 22. évfolyam (Pápa, 2022)

2022 / 1-2. szám

-= Forrásközlés s-Acta Papensiaxxii (2022) 1-2. SZÁM

rarium is illette a neutralisták és tógás deákok gyűjtéseinek évi háromszori szétosztásakor is. Végül kapott napi egy fazék ételt a diákok kosztjából, valamint egy kenyeret minden sütésből, továbbá, mivel az ekkori rektor nőtlen volt, a gyülekezet szakácsnőről és mosónőről is gondoskodott.8

A vidéki tanulók által a rektornak fizetendő pénzről többször is szó esik a presbitérium első jegyzőkönyvében. 1725-ben a presbitérium megtiltja a tanulók egyéni korrepetálását végző kollégiumi magántanítóknak {praeceptores privati), hogy vidéki tanítványaiktól plusz tandíjat szedjenek. Ezek ugyanis évente 1 forintot már befizetnek a rektornak, a presbitérium pedig a praeceptorókát munkájukért megfizeti, tehát legfeljebb önként felajánlott jutalmakat fogadhatnak el.9

1729-ben a rektor össze is különbözött a presbitériummal azon, hogy ezt az összeget teljes egészében magának akarta megtartani. Ekkor az egyházközség vezetői úgy határoztak, hogy ezután a gondnok fogja beszedni és kezelni ezt a bevételi forrást.10 Az ügynek később nem tudunk folytatásáról, a rektornak ez a járandósága az 1744-es díjlevél tudósítása szerint megmaradt.

adalék: alighanem 1706-ban a pápai protestánsok emlékiratban foglalták össze sérelmeiket, ezek között kérik a fejedelmet, hogy állítsa helyre a pápai kollégium részére a Tízes Malomból sabbathale név alatt kapott gabonavámot. Dátum nélkül. „14. A Pápai Scholáhoy a Tijes Malombúi Sabathale Járt, és mivel az nem Personale, hanem Reale, et loco applicatum Beneficium vált, és Csáki Láffió idejetűl fogva intervertáltatott, kiványúk azon Beneficiumnak Reftitutioját addig való kárunknak Refusiojával.” DRELIII. 62. e. Liszkay-gyűjtemény 117. 2. LISZKAY1875. 54.

8 Lásd a 8. sz. dokumentumot! TÓTH 1941. 163. TRŐCSÁNYI1981. 64.

91725. január 20. „Az mi az Privatus Praeceptor dolgát illeti, jött az panasz bé, hogy kivált az Vidékieket extra seriem pro libitu taxalyak, kit főllyeb, kit aláb. Azért a dato in posterum pro sopianda querela meg nem engedetik primum, Mivel a Szent Ecclefia pro beneficio ftolari már Anticipato elvegezte s usu roboraltais azt a Vidéki Gyermekek eránt, hogy az kik arra valók, az kik tehetőssek és erdemessek /: nem értvén itt Tifiteletes Praedicator Uraimék gyermekeit, Sem az vidéki árva jővevént :/ annuatim egy egy foréntott defummálhasson az Scholank directora, azért in Contestationem obedientiae nem kivánhattyák a’ Praeceptorok azt, hogy ha az Szent Ecclesia Szorgalmatos gondol, nagy kőlcséggel kíván őket tanítóul providealni, hogy az az accidentia tanitojokul Subtrahaltatnék, hanem ha valaki in recompensam gratitudinis meg ismérvén gyermeke mellet való jo forgolodásatt, valamit ád neki, meg engedetik, mellyet hogy el ne mulaffon, akarmely ertelmesis, eppen nem hihető. Hasonlód és még nagyobb gradusban értvén az id Lakos Emberek gyermekit, az kiket eppen absolute taxalni quoad privatummeg nem enged a’ Szent Ecclesia, mint hogy gyakor főzetésbéli beneficiumokat, úgy más Szolgálatíyokatis tapasztalyak.” PREIL sz. presb. jkv. 27-28.

10 1729. január 4. „Tiszteletes Professor UjVári András Uram meg marafytására nem csak el kűldőtiűnk, hanem az oskolában kőzinkben jővén ö kegyelme coram meg marafitoduk ö kegyelmét pro invenienti anno cum expressa declaratione tali, Hogy jóllehet ekkoráig az Extraneus Scholafticus Gyermekektül /: kiket akkor Számban vévén csak a fizethetők százon felly ül connumeráltattak :/ Efjtendőnkent Adatni szokoti fizetést ö kegyelme unice maga réfjére incassalta és percipialta, de mivel ez nem ordinarium Sallariuma az oskolának Rectoranak avagy- 36 -