Acta Papensia 2022. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 22. évfolyam (Pápa, 2022)
2022 / 3-4. szám
he Forrásközlés s-Acta Papensia XXII (2022) 3-4. SZÁM jához, holott - hogy kiaknázza - csak vasakarat, kitartás s lélekerő szükségeltetik?! Búvár lélekkel szálltam le sokszor a világtörténet - e zajos tenger - fenekére, fölkutatandó a rugókat, melyek az emberiség hanyatlása, öntudatra nem juthatása gépezetét mozgatják, s úgy találtam, hogy e rugókat önzés, szenvedély, lélekerő hiánya s testi kéj hódító öröm-mérgének vakszeretete képezi. Bevegyülök az emberiség közé, nézem mint csatáz az érzékiség a szellem, a szenvedély az ész, az önérdek a közügy diadala ellen, s e látvány oly mélyen fáj érező kebelnek, mit érezni igen, de leírni nem lehet. Csalódik, ki azt hiszi, hogy szívem s lelkem ábránd hatalmában van, s ennek képei tükröződnek soraimban. Vajha ábrándos volnék! Úgy ábrándképeim elfoglalnák lelkivilágomat, s a való rémképe nem ijesztené lelkemet! Ki azt hiszi, hogy ábrándozó vagyok, hogy a való rajzolása helyett képzelet ímedvébe mártott tollal ecsetelek, ám tessék velem jönnie, s látva a társadalmi visszaélések által ejtett sebeket, melyek az emberiségen égve sajognak, önszemeivel győződjék meg, hogy a való helyett nem ábrándképet rajzolok. Menjünk először is a jószívű rokonokhoz (!), kik árvaságra jutott rokonaikat pártul fogják, kik megnyitják előttök fényes termeiket, hogy a szegény árva szeme ne leljen nyugpontot a ragyogványok szemléletében! S ennyi fény láttára elmerengő lelke alkosson fogalmat, mennyi boldogság, nagylelkűség, rokoni s honfiúi érzet és áldozatkészség férne meg e termekben, hogyha szív és nemes lélek nem hiányzanék! Nyissunk be e fényes teremekbe, ismerkedjünk meg közelebbről az elhagyott, egyedül álló árva ügyét fölfogó rokonokkal, kik annyira szeretik a világ előtt a nagylelkű jótevő szerepét játszani! Tisztelet a kevés kivételeknek! Tudok kivételt én is. A télnek is van virága, de mi ez a tavasz virágtengeréhez mérve! Én csak a nagy többségről szólok. Fölfogják az árva elhagyott ügyét, házukhoz fogadják azt 14-15 éves korában, mikor már hasznát vehetni, s ha másnak nem, legalább a szobalánynak, majd később a szakácsnénak helyét pótolhatja! Nappal a konyhán reggeltől estig, éjjel gyertyavilág mellett varróasztalánál késő éjfélig dolgozhatik a nyomom kosztért, melynek minden falatja panaszos, melynek minden falatjánál emlékeztetik, hogy azt irgalomból dobják, hogy a kegyelem morzsái - hulladékiból - él, s így keservesen, éji s napi szemrontó s pihenési időt nem hagyó munkájával kiérdemelt ételét is megkeserítik! Munkáján gáncsot találnak, ha legjobb is az! Jutalma szidalom s panaszos kenyér! 310
