Acta Papensia 2022. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 22. évfolyam (Pápa, 2022)
2022 / 3-4. szám
-= Forrásközlés s-Acta Papensia XXII (2022) 3-4. SZÁM franciát, lengyelt, keringőt is, de mint törpülnek le ezek a magyar zeneművek előtt! Nincs bennök az a sajátságos érzelem-bensőség s mélység, mi a magyar zeneműnek kiváló bélyege, az a merész változat, mely a fájdalom mélyéből égbetörő öröm karja közé vezet, s az untató egyformaság bilincsétől szabadultán folytonos feszültség s érdekeltségben tart szívet s lelket egyaránt. Lamartine - ként: „zene hangján beszél minden nép”, de nézetem szerint kiválólag a magyar az, kire ez állítás teljesen alkalmazható, mert a magyar érzelem valódi kinyomata, eredeti tiszta typusa nem annyira a költészetben található fel - mi főleg régibb időben külföldi iskolák utánzása miatt nem is bírt a nemzetiesség ismertető jellegével -, mint a zenészetben. Ez az oka, hogy Gerando francia utazó93 is így nyilatkozott: „Magyarországban a nagy gondolatok, a nép mély érzelmei nem költészet, hanem nemzeti zenében nyomatvák ki s szentelvék meg!” A magyarnak mély érzetét kifejezni gyakran nincs is szava, s a hiányt - mi különben igen gazdag nyelvének még gazdagabb érzelmei mélységéhezi viszonyában kitűnik - betölteni a zenészét van hivatva. Mély fájdalmában, túlzott örömében szótalan a magyar, szemében ott ragyog a fájdalom könnye, de ajka zárva van, s ha fölnyílik is, panasz helyett dal zeng ajkairól, a keserv szaggató dala, melynek virágait vérző szíven fakasztá ki a fájdalom költészete! Túlzó öröme szinte dalban áradoz, zajos hullámait a csapongó kedvnek nem bírják a gyenge szavak nyilvánosság elé vinni, hogy nyilatkozzanak: merész dalt szükségeinek, merészet, minő a szív, mely örömében áradoz. S mint az öröm és fájdalom mély érzelmei szó helyett dalban, s a dallal oly rokon zenében törnek ki a magyarnál, úgy a zene s dal hatalma általi túlragadtatásában is szótalan, s míg más nemzetbeliek a tetszés pillanatában engednek kitörést s nyilatkozhatást a művészet iránti méltánylat s elismerésnek, e méltánylat s elismerés játékfolyam alatt a magyarnak arcán borong, szemeiben ég a darab szelleme szerint, melytől egész lénye áthatva van, s tetszészaja méltányló hangok és tapsokban csak játék végével tör ki. Farkas társasága máris kivívta a hatást, mit Szalóki társasága94 egyhéti itttartózkodása ideje alatt kivívni nem tudott. Mint Orpheus lantjától ihletve, mozgásba jöttek az élettelen tárgyak, zenéjétől ihletve mozgásba jött tespedett 93 De Gerandó Ágost, eredetileg Auguste de Gérando (Lyon, 1819. április 4. - Drezda, 1849. december 8.) francia esszéíró, történész, földbirtokos. 1840-től gróf Teleki Imre Emma nevű lányának férje, a magyarok barátja. 1845-től Pesten éltek, a Balaton vidékét is felkeresték. 1846- ban az Akadémia, mint történészt tagjává választotta. 1845-ben Párizsban kétkötetes könyve jelent meg a reformkori Erdélyről. BIRKÁS1948.136-142. 94 Szalóki cigányzenekara Keszthelyről érkezett Füredre. 257
