Acta Papensia 2022. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 22. évfolyam (Pápa, 2022)
2022 / 3-4. szám
-s Forrásközlés =Acta Papensia xxii (2022) 3-4. szám Borongott az idő, gyászolandó mintegy a korán hunyt lelkes honleányt ... osztozandó a közfájdalomban, mely a gyászkíséret minden tagjának szívén átrezgett! Megszűnt dobogni ismét egy női szív, melyben szent érzet honolt pártolni mindazt, mi szép, jó és nemes! Megszűnt éltetni a porrészeket a lélek, mely el volt komolyan határozva letenni áldozatát a nemzet szellemi emelkedése szent oltárára ... el volt határozva önállóságra jutása esetén pártfogolni, s erejéhez mérten virágzása tetőpontjához közeledtében emelni a magyar irodalmat! S a sok szép remény, mi élete önálló jövőjéhez fűződött, az most lerombolva van. A tavasz meghozta bájos virágait, s az élet elveszté öntudatos fejlő virágát! Tavasz! Hints virágot a sírhalom fölé, legyen virágos a sír, hol az iíjú élet tavaszvirága letörve, hervadtan pihen! Emlékezet! Jöjj tündérszámyaidon, fűzd koszorúvá legszebb virágidat, s tedd le a korán hunyt lelkes honleány gyászravatalára!!! * * * Az élet megtörik a sír határinál, s az életszenvedély az élők szívében töretlen áll. Eljőnek az enyészet sötét honába, elkísérik a halottat nyugalma helyére, s ahelyett, hogy az elhunyt emléke iránt a kegyelet oltárán áldoznának, tömjént gyújtanak szenvedélyeiknek. Mennyi szenvedélyt lehete látni e temetés alatt, mely ellentétet képzett a jobb érzelemmel, melynek ha valahol, úgy ily helyen s ily alkalommal kell fölébrednie? Itt volt a gyűlölet fölfordult epével, sárga ábrázattal. Az ellenszenv, kibékülés elől visszarántott kézzel. Az irigység becsületmaró nyelvvel. Ott álltak a megtört élet körül, alattuk s körülök minden domb, minden jel halált, enyészetet hirdetett, s szenvedélyeik töretlenül álltak. A gyűlölet hatalma jogot vön magának nyilatkozni ott is, hol az ihletett érzet kegyelettel áldozik az elhunytak emlékének; hol oly sokak hamvait békíti ki az enyészet porlasztó keze, kik az életben egymásnak engesztelhetlen ellenei valának! * * * Voltak nemesb érzelmek is! Legközelebb állt a sírhoz a fájdalom, kisírt szemekkel, földúlt vonásokkal. Ez érzelem köz volt mindenkivel, köz volt azzal is, ki mások ellen gyűlöletet táplált, mert míg szívén a szenvedély lángja lobogott, lelkén kiküzdé jogát a fájdalom, s áldozatul vivé az elhunyt emlékezetének. Ott volt a részvét borongó arccal. A vigasztalás gyógyító balzsamával. 242
