Acta Papensia 2022. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 22. évfolyam (Pápa, 2022)
2022 / 3-4. szám
-= Forrásközlés s-Acta Papensia xxii (2022) 3-4. szám- nem hiányzik, ott a folytonos önképzés fölemelendi később a ránézve (subiective) lehető legnagyobb tökély épületét. Állításom igazsága oly régi, amily régi e mondat: Grandia sero proveniunt.18 Igen, a lélek nagyobbszerű művei előteremthetésére idő kívántatik, mégpedig oly idő, mely folytonos önképzésre használtatott fel, s kérdem, fogja-é az idejét önképzésre használni, kiben első fölléptekor leverék a reményt, hogy valaha az irodalom terén sikerdúsan működhessék? S ha a fölébredt, de elszenderített erő nem hozhatja elő remekeit, ha átszendergi a működés drága perceit, melyek más bánásmód mellett észereje virágait kifej tende tték - kinek lehet azt felróni? Nem mondom én, hogy minden kezdő író műveit a világ elé kell bocsátni, mert ez csaló vétek lenne a publicum bizalma ellen... azt, hogy nem kell őket lehordani, hanem ehelyett azokat, kikben tehetség látszik, magánúton értesítni, hibáikra barátságosan figyelmeztetni, folytonos működésre buzdítani szerkesztői szent kötelesség. Füredről intézem hozzád leveleimet, melynek közelébe akaratellenesen sújta a sors, hol lelkeket építni vagyok hivatva!19 S lehet-é ennél magasztosb hivatás? Lehet-é fölemelőbb, mint nép körében lehetni, elveink s eszméinket a népbe átképzeni, s annak életében önlelkünk életét örökítni, halhatatlanítni? Nekem oly jól esik e biztos révpart, melybe sok hányatásim után az istenség segédkeze vezérelt! A romlatlan érzés, mit az őszinte szív föltár előttem, a tiszta felfogás, mit naponként tapasztalok, s mely sok, magát tudósnak hívő fő gondolkozását megszégyenítené, oly örömvirágot növelnek lelkemnek, minőnél szebbek csak az átélt ifjúság letarolt kertében nyilának. Barátom! én még csak most ismerem a köznépet. Én jelen állásomban teljesen elégült volnék, ha! ... de nem fárasztom ezzel az olvasók türelmét, úgyis tudod te, mit érzek, jó barát! Füred közelében vagyok, hol oly sok jó órát töltél a fürdői évszak alatt, s honnét leveleiddel oly kedves olvasmányt nyújtál e lap előfizetőinek.20 Akkor még szép volt a vidék, a nap a kék égről nyájasan mosolyga alá, ezüst hullámival hintázódék a Balaton, a sétatéreken élet s vidámság zajlott fel. Most télen minden oly néma, mint a fájdalom, mit a nem nyilatkozhatás tudata kebelmélyre zár, minen oly sötét, mint az éj, melynek fénycsillagait önző fellegek takarják, minden oly komor, mint az élet, melynek utó reménye halotti ágyon van!! Miként a 18 A nagyok későn érnek, (latin) 191852. márciustól 1854. novemberig a Zala vármegyei Arács (Balatonarács, maBalatonfüred része, Veszprém m.) református lelkésze volt. 20 Roboz István (Kötcse, 1828. október 26. - Kaposvár, 1916. április 11.), Pap egykori pápai diáktársa és barátja gyakran megfordult Füreden, 1855-1915 a fürdő állandó nyári vendégköréhez tartozott. Gyakran tudósított a fürdőéletről. ZÁKONYI1988. 700-709., VARGA 2014. 862. 204
