Acta Papensia 2021. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 21. évfolyam (Pápa, 2021)
2021 / 3-4. szám
-s Szemle s-Acta Papensia XXI (2021) 3-4. SZÁM kérdésekben.1 Ugyanakkor nagy szükség van arra is, hogy Kálvin (és más reformátorok) teológiájának hazai hatástörténetének kutatása tovább folytatódjék. Ebben a munkában vesz részt többek közt Ősz Sándor Előd, Magyar Balázs Dávid és Oláh Róbert. A kutatás azért is hézagpótló, mert Kálvin hatástörténete sokáig nem került a figyelem középpontjába — annak ellenére, hogy már a múlt században megfogalmazódott az igény az ilyen irányú kutatásokra. Az ezredforduló előtti években Köntös László gyűjteményi igazgató egyik előadásában kifejtette, hogy „nincsenek kellő ismereteink és adataink arról, hogy Kálvin János művei miként és hogyan hatottak a magyar református teológiai gondolkodás és köztudat történetében.”(10.) Nagy előrelépés, hogy az azóta eltelt több mint húsz évben fontos alapkutatások folytak, melynek eredményeként most Oláh Róbert összegzése is megjelenhetett. A szerző a bevezetésben kifejti, hogy „Seregszemlénél többre ezúttal nem vállalkozhatunk. Célunk, hogy további kutatások előkészítésével lehetőség nyíljon olyan részletes elemzésekre, ahol mélyfúrásokkal feltérképezhetővé válik az egyes teológiai elemek recepciója.”(12.) A magyar protestáns egyháztörténet művelői számára nagy igény van arra, hogy tisztában legyünk azzal, hogy a „kálvinizmus” névadójának, Kálvin János genfi reformátornak korszakalkotó (és korszak-meghatározó) gondolatai hogyan és miként gyűrűztek Magyarországba és Erdélybe, és hogyan alakították, formálták a XVI-XVII. század hazai teológiai gondolkodást. A szerző a tanulmány elkészítésekor több száz példát vonultatott fel. Végül megállapította, hogy 41 korabeli szerző 54 munkájáról lehetett egyértelműen bebizonyítani, hogy Kálvin műveinek felhasználásával születtek meg. A dolgozat felépítése a következő: a szerző legelőször a fordításirodalom eredményeit összegzi, részletesen bemutatva Szenczi Molnár Albert munkásságát, aki Kálvin Institutioján kívül (1624) még néhány kálvini imádságot és elmélkedést is átültetett magyar nyelvre. Mélius Juhász Péter és Zilahi István Genfi káté fordítása is rendkívül fontos, akik bár másfél évszázadnyi különbséggel végezték el a fordítói munkát, mégis megkerülhetetlen a művük. Itt érdemes kitérni arra, hogy bár készült magyar nyelvű Institutio-fordítás, mégis észrevehető, hogy többen vagy saját fordításukat használták, vagy a Szenczi Molnár-féle fordítás átdolgozott változatát emelték be saját munkájukba. A szerző elemző módon bizonyítja, hogy távolról sem lehet egységes fordításhasználatról beszélni. Bizonyos szerzőknél hiába mutatható ki Kálvin hatása, nyomtatásban megjelent munkáikban forrásaikról mégis hallgatnak (mint pl. Siderius János, Szikszai Hellopoeus Bálint és Károlyi Péter). Ugyanakkor sokaknál (így pl. Mélius Juhász Péternél, Szegedi Kis Istvánnál, Komáromi Csipkés Györgynél) 1 BUCSAY Mihály: A protestantizmus története Magyarországon 1521-1945. Bp., 1985.-s 508 -
