Acta Papensia 2021. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 21. évfolyam (Pápa, 2021)
2021 / 1-2 szám
-= Szemle s-AcTA PAPENSIA XXI (2021) 1-2. SZÁM Az első fő fejezet 17 kisebb alfejezettel a gyermekkort eleveníti fel. Szülei házasságkötésének történetét mintegy előzményként mondja el, hangsúlyozva, hogy nem múlt el nap, amikor édesanyja ne állította volna eléje példaképként korán elhunyt édesapját, így ápolva holtáig az apa emlékét. Ezt követően Toldi Éva veszi át a szót, bemutatva azt az ötgyermekes családot, amelyben Berszán Lajos harmadik gyermekként látta meg a napvilágot és maradt egyedül életben, hisz négy testvére gyermekként hunyt el. Édesapja pedig öt esztendővel az ő születése után halt meg, így csupán emlékképei maradtak róla, amelyek mélyen az emlékezetébe vésődtek. Apjának hiánya, ez a szorító érzés, végig kísérte életét. Ahogy az elbeszélő emlékeit feleleveníti, rávilágít arra a tényre, hogy az árvaság meghatározó élménye volt a felnövekvő gyermeknek. Különleges ez az emlékezés, mert ugyan a felvillantott képek inkább mozaikszernek, de elolvasva egy-egy mozaikképet, azok egésszé állnak össze, megrendítően szép élettörténetté. Váltakozva szólalnak meg: Toldi Éva kérdez, rámutat Berszán Lajos életének meghatározó mozzanataira, amivel visszatekintésre serkenti az emlékezőt, aki nem csupán történeteket elevenít fel, hanem a különböző helyzetekben emberi viselkedésmódokat, karaktereket, jellemeket mutat be. Megismerjük pl. Barabás Gábor zágoni református lelkészt. Kapcsolatuk túl a barátságon, a tiszteleten, az ökumenét is ápolta. A gyermekkort a kisdiákévek zárják le. Ennek az időszaknak meghatározó egyénisége a hitoktató plébános, a „hitvalló és helytálló” Buszek Lajos volt, aki erős nevelő hatást gyakorolt a gyermekre. A szeretett hitoktatójával kapcsolatban találkozott a romániai diktatúra embertelenségével, hisz őt is fel akarták használni a plébános elleni megtorló cselekedetükhöz, de a gyermek imádságából erőt merítve nem lett árulója hitoktatójának. Csupán egy hallgatást fogadó kötelezvényt írattak alá vele. Ezt azonban nem tartotta be, egy hét múlva a történteket elmondta plébánosának. Édesanyja csak egy év múlva tudta meg, mi is történt valójában. Berszán Lajos kiváló tanuló volt, csak ministráns szolgálatáért kapott szidalmat az iskolában, de megérezte, hogy ezt kényszerből tették a pedagógusok, akikre hálával emlékezik vissza. Az általános iskolát követően Gyulafehérvárra készült, hajthatatlan szándéka vezérelte: pap akart lenni, bár még a rokonságban is akadtak, akik erről igyekeztek lebeszélni. így emlékszik vissza erre az időszakra: „...eszembe sem jutott, hogy veszélyes pályát választok. És soha nem is bántam meg, egy pillanatra sem, hogy pap lettem...” A következő részben a gyulafehérvári éveket eleveníti fel az ünnepelt. Három alfejezetben Toldi Éva kérdéseire válaszolva körvonalazódik a kántoriskola és tanulóinak élete. Itt valójában még védelemben éltek a fiatalok, mert bár a diktatúra képviselői rendszeresen megjelentek, de velük nem foglalkoztak. A változást később, teológusként tapasztalták meg. A teológián eltöltött esztendők ugyancsak Toldi Éva kérdései és az ünnepelt válaszai nyomán bontakoznak-H 224 =-
