Acta Papensia 2021. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 21. évfolyam (Pápa, 2021)
2021 / 1-2 szám
-= Szemle s-Acta papensia xxi (2021) 1-2. SZÁM A bevezetőből kiderül, hogy Szabó Előd viszonyítási alapnak Thury Etele egyházkerületi monográfiáját tekintette, amelytől több szempontból eltért.2 Egyháztörténész elődjét nem követte sem a korszakolásban, sem a feldolgozás módszerében, bár kutatási eredményeit gyakran fölhasználta. Thury a dunántúli református püspökök élete és működése sorrendjében 1734-ig ismertette az egyházkerület történetét, melyhez a levéltári források közül elsősorban az egyházkerületi, egyházmegyei közgyűlési jegyzőkönyveket dolgozta fel. Szabó Előd sokkal tágabb horizontot választott: jóval gazdagabb forrásanyagot dolgozott fel és azt egyháztörténeti korszakok szerint tagolta. Történeti, egyháztörténeti eseményeken kívül a vallási viszonyok alakulását, az egyházszervezet felépítését és változásait, a hétköznapok vallási gyakorlatát is nyomon követte. Az egyes fejezetek olvastán igen érdekes művelődéstörténeti ismeretekre is szert tehet az olvasó. A kötet olvasását az ajánlás és bevezető után érdemes a tartalomjegyzékkel kezdeni, ugyanis ez jól tükrözi a terjedelmes, 431 oldalas mű szerkezeti tagolását. Az első fejezet az egyházszervezet kialakulását és különböző szintjeit, tisztségviselőit tekinti át, a többiben kronologikus rendben haladva, korszakonként ismerjük meg az egyházkerület történetét. A szerző állandó területi egységnek a „nagy” (1920 előtti) dunántúli egyházkerületet tekinti, amely a felsődunamelléki és dunántúli egyházkerület egyesítésével 1734-ben jött létre. Ezért már a reformáció térhódítását is ebben a keretben tárgyalja (a Reformáció a Dunántúli és Felsődunamelléki Református Egyházkerület területén c. fejezetben). A későbbiekben is ezt a módszert követi, amivel szemben több kifogás is megfogalmazható. A szerző a XVII. századot önálló korszaknak tekinti (A 17. század történései), a XVIII. századot lényegében köztörténeti tagolásban, a Rákóczi-szabadságharc időszakától az egyes uralkodók uralkodása szerint, számos kisebb-nagyobb tematikus alfejezetre bontva mutatja be. Végezetül (az utolsó alfejezetben) az 1774. évi egyházkerületi összeírás elemzésével vetít elénk „egy állóképet” az egyházkerület helyzetéről, állapotáról. A szövegtestet Bibliográfia, Függelék és Tartalomjegyzék zárja. A Függelék első részében 2 táblázatban mutatja be a XVI. században létrejött gyülekezeteket, második részében az 1647. évi vallásügyi törvényekben megjelölt, protestánsoknak visszaadni rendelt 90 templom jegyzékét közli a helységek 1913. évi és mai elnevezésével. Az első fejezetben részletesen olvashatunk az egyházszervezet kialakulásától, az egyházmegyék létrejöttéről, a püspökökről, főgondnokokról és egyéb tisztségviselőkről, a lelkészválasztás és papmarasztás szokásrendjéről. Ezután a reformációt, mint történelmileg rendkívül fontos eseményt ismerjük meg, 2 THURY Etele: A Dunántúli Református Egyházkerület története. Pápa, 1908., Uő.: A Dunántúli Református Egyházkerület története. I—II. Kalligram, Pozsony, 1998. 23I 3-
