Acta Papensia 2021. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 21. évfolyam (Pápa, 2021)
2021 / 3-4. szám
-s Műhely 3-Acta Papensia XXI (2021) 3-4. SZÁM érdekes a szentgáliak szavazati jogát taglaló rész, hiszen eszerint az ő nyomásukra választottak meg egy olyan alispánt, aki nem is szerepelt a jelölőlistán.85 Az 1840-es évek sajtótermékeinek köszönhetően valamivel több adattal rendelkezünk a reformkor utolsó évtizedéből. Ekkor három olyan újságcikk is megjelent, amely jogi helyzetüket és nemességüket firtatta.86 Az 1840-es őszi tisztújítást eredményét például Szentgál teljes egészében magának tulajdoníthatta, „[...] mi tagadás benne, ütlegekre is került a’ dolog — az egész tér’ urává lett ’s igy az egész tisztválasztást véleménye szerint intézhetvén, a’ már közlött tisztikar alakult.’*7 Más források a tisztújítás helyszínét egyenesen csatatérnek nevezték.88 Nem érdektelen feltennünk a kérdést: vajon a reformkorban milyen intencióból támogattak tiszt- és képviselőket a territoriális nemesek? Ügy gondolom, hogy a politikai érdekképviseletet fontosnak tartották, hiszen a reformkori országgyűlések vármegyei szavazati listájából egyértelműen megállapítható, hogy Veszprém vármegye sohasem tartozott a liberális vármegyék sorába. Politikai arculata inkább a konzervatív és a centrum között mozgott.89 Tudomásunk van arról, hogy a reformkor végén, az utolsó rendi országgyűlés előtt Szentgálnak is döntenie kellett arról, hogy ellenzéki vagy kormánypárti jelöltet támogasson. A liberális szellemű, 1847-ben mégis megyei követté választott Hunkár Antal visszaemlékezéseiből tudomásunk van arról, hogy követtársa, Sebestyén Gábor az 1847/48-as diéta közben a kormánypárti oldalra állt. A főispáni helytartó, Marich István Dávid és a bakonybéli apát Hunkárt vissza akarták hívni (hívatni) az országgyűlésről, csakhogy „a Gál Péter [!] 85 1827-ben az alispáni hivatalra eredetileg 4 személyt jelöltek: Rába Boldizsár másodalispánt, királyi tanácsost; Rosos Ignác táblabírót, királyi tanácsost; Ányos Ignác táblabírót és Hunkár Antal táblabírót. Gróf Eszterházy Nepomuki János főispán (1812-1832) azonban arra hivatkozva, hogy a jelenlévők többsége Rohonczy János (1775-1842) volt országgyűlési követet, királyi tanácsost akarja, fölvetette a jelölőlistára és így „Rohonczy János királyi tanácsos úr kikiáltással első al ispánynak éljen kiáltások ’s öröm zajok között választatott” meg. HUNKÁR 2004. 139- 143. Rohonczy János 1827-1837 között töltötte be az első alispáni tisztséget. HUDI1995. 59. 86 JELENKOR 1841. 102-103., 1840. 1-2., SZÁZADUNK 1841a. 43-45. 8? HÍRNÖK 1840. 1-2. 88 SZÁZADUNK 1841b. 143. Az 1840. évi október 12-i vármegyei tisztújítást Eötvös Károly ismegörökítette A virtus c. regényes elbeszélésében- EÖTVÖS 1909.1. 24-94. Ebben a több mint 600 szentgáli nemest az udvari párt vásárolta meg és használta fel a főispáni palota zárt udvarán délelőtt 8-12 óra között végrehajtott tisztújításon a maga jelöltjei megválasztására. Az udvari párt kampányát szerinte főleg Kopácsy József (1775-1847) esztergomi érsek, egyúttal veszprémi püspök finanszírozta. A nemesség kb. kétharmadát a protestáns nemesek tették ki, akiknek egy részét meg kellett nyerni a győzelem érdekében. 89 KECSKEMÉTI 2008. 373-374. 419 s-
