Acta Papensia 2021. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 21. évfolyam (Pápa, 2021)

2021 / 1-2 szám

Műhely h-Acta Papensia xxi (2021) 1-2. SZÁM

tekintett az 1890-es perre. Tíz napig tartó tárgyalást követően született döntés az ügyben. Az elhunyt vádlottat értelemszerűen felmentették, Lustig Józsefet egy, míg Stern Ármint négy évi fegyházra ítélték, politikai jogainak gyakorlását 10 évre felfüggesztették, ezen felül pedig 900 forint pénzbírságot is fizetni tartozott. Az ügyész és a vádlottak is fellebbeztek. A per meglehetősen nagy visszhangot váltott ki Veszprém megyén kívül is, rövidhírként a Budapesti Hírlap és a Pesti Hírlap is beszámolt az ítélethirdetésről.10 Az egyik tudósításból az is kiderült, hogy jogász körökben sokáig vitatott maradt a bíróság döntése, mert noha morális szempontból egyöntetűen igazságosnak vélték, jogi szempontból már többen problémásnak tartották.11 A fellebbezés eredményéről a peranyag és az újságok tudósításainak hiányában nem tudunk. Annyi bizonyos, hogy — ha fel nem is mentették —, büntetését csökkentették, mivel 1893- ban szabadlábon kellett lennie, hogy a már említett merényletkísérlet megvalósulhasson, sőt 1891-ben a vármegyei, 1893-ban pedig a városi virilislistán is helyet kapott (még ha utóbbin a korábbiaknál jóval alacsonyabb adóösszeggel szerepelt is).12

Stern Ármin életének további fejezetei most nem is olyan érdekesek számunkra (a későbbiekben még visszatérek rájuk). Annál inkább figurája, vagy még inkább azok a korabeli és későbbi tudományos képzetek, amelyeket karaktere példázhatott, illetve példázhat. Egészen pontosan a zsidó uzsorás közképére gondolok. Az (általában keresztény) embertársait kizsákmányoló, csak a nyereséget tisztelő zsidó pénzember alakja legalább a középkorig nyúlik és a modernitásban is tovább élt.13

Eötvös József például így írta le ezt a jellegzetes figurát: „[...] a zsidók — mint annyian oly szívesen hirdetik — alávalók, hogy zsarolásaik földnépünket elszegényítik, hogy csábítás és uzsora által egyes zsidó kereskedők egész faluk elszegényítésén alapítják vagyonokat, hogy ha haszon forog kérdésben, erkölcstelenség nincs, melytől visszaijednének, s melyet elkövetni vagy legalább elősegíteni vonakodnának [,..]”14 A későbbi társadalom- és történettudomá10 Budapesti Hírlap, 1890. február 19.12.; Pesti Hírlap, 1890. február 19.12.

11 Pápai Hírlap, 1890. február 23. 7. - Mivel jogi ismereteim igen korlátozottak, és nem is tartozik szorosan a dolgozat tárgyához, a vitathatóság kérdésének boncolgatásától eltekintenék, annyit azonban megjegyeznék, hogy a vádbeszédet olvasva a laikusokban is sok kérdés merülhet föl, habár a peranyag hiányában magáról a bírósági eljárásról nem alkothatunk képet.

12 Pápai Lapok, 1891. november 8.186.; Pápai Lapok, 1893. december 17. 229.

13 A zsidó és az uzsorás összemosásáról lásd Le GOFF 1988. 9-10., 35-37. A zsidóság gazdasági sztereotípiájának 19. századi, széleskörű elterjedtségéről lásd DRAPER 1985.193-196.

14 EÖTVÖS 1981. 66.

3 -