Acta Papensia 2021. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 21. évfolyam (Pápa, 2021)
2021 / 3-4. szám
Műhely s-Acta Papensia XXI (2021) 3-4. SZÁM lyeket a bécsi báró Todesco bankárcsalád tagjainak, Todesco Edének és Mórnak adtak el.53 A várbörtönben egészen 1860-ig a főbenjáró bűnösöket őrizték.54 A XIX. századi Nagyvázsony tehát jelentékeny ipari és infrastrukturális központ volt, számottevő német lakossággal és befolyással. Korabeli sajtóforrások alapján közéletük békés lehetett, hiszen nem említenek semmilyen kirívó esetet — ez azonban nem mondható el Szentgálról. Köztudott, hogy az újkori Európában — népességen belüli arányukat tekintve — Lengyel- és Magyarországon élt a legtöbb nemes. Szentgál, a magyar nemesség történetében egyedi jelenség, amelynek pontos jogi mibenléte a rendi korszak végéig vitatott maradt. Az újkori nemesség sokszor kétségbe vonta kollektív nemesi címüket és jogaikat, ennek ellenére választások alkalmával a kerület „ütőkártyájaként” szerepeltek. A Bakony erdeiben megbúvó Szentgál története a XIII. századig követhető vissza. Az első írásos emlék egy határjárási okirat 1281-ből, amely a péceli és a szentgáli birtokviszonyokat rendezi. Az oklevél a szentgáliakat, caniferként, vagyis királyi kutyapecérként említi.55 A szentgáliak tehát királyi vadászatok alkalmával ebekkel és személyes részvétellel segédkeztek, ezért a középkorban territoriális nemesi címet kaptak.56 A rendelkezésre álló források nem konzisztensek abban a tekintetben, hogy mikor kapták nemesi kiváltságukat, és privilégiumuk pontosan mit tartalmazott. Annyi bizonyossággal megállapítható, hogy az első nemességükre utaló okirat 1322-ből való.57 * Az oklevél szerint I. Anjou Károly király „kivette minden bírói joghatóság alól” a szentgáliakat, és jogi ügyekben személyesen ő ítélkezett felettük. A következő oklevél 1328-as keltezésű, s kimondja, hogy I. Anjou Károly „[...] vadászataihoz nélkülözhetetlen ama [...] szentgáli ([de] SanctoGallo) [...] népeinek a szolgálata, akiket egykor butharius-oknak [pohárnokoknak] neveztek, s akiket elődei a buthariusok állapotából kivéve a királyi vadászatok kiszolgálására rendeltek [...] egyben pedig a szabadságaikról kiadott privilégiumában részletezett kiváltságok szerint mentesíti őket mindennemű adófizetés alól. [...] Mivel I. Károly egy idegen dinasztia tagja volt és igyekezett hatalmát konszolidálni, valószínűleg 53 HORVÁTH 1971. 85., NÉMETH 1984. 540. sí HORVÁTH 1971. 92. 55 Az oklevélben pluralis genitivus formában szerepel: caniferorum. Diplomatikai Fényképgyűjtemény 278106. (Győri Székeskáptalan Magánlevéltára, Pápoci prépostság CTH 127). 56 FÉNYES 1851. 95. 57 KRISTÓ 2000. 208. (560. szám). s8 ALMÁSI 2001. 12. (7. szám). - Noha a pénzbeli adózás alól mentesültek, egészen 1848-ig vadbeszolgáltatással tartoztak az uralkodónak. Vö. ZALA SIMON 2004. 48. 413 =
