Acta Papensia 2021. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 21. évfolyam (Pápa, 2021)
2021 / 1-2 szám
-s Műhely s-Acta Papensia XXI (2021) 1-2. SZÁM Pápa a XIX. sz század elején az Esterházy-család birtokában lévő szabadalmas mezőváros volt. 1842-ig a külső városrészek (Alsó- és Felsőváros) és a Belsőváros külön igazgatás alá tartoztak, a földesúrral kötött külön szerződést határozta meg mozgásterüket.931846-ig a zsidó felekezet is községet tartott fenn. A nemesség szintén önálló községet alkotott, amely csak 1848-ban egyesült a polgári önkormányzattal.94 Pápa a Győrt Veszprémmel összekötő út közepén tulajdonképpen egy regionális kereskedelmi központ funkcióját látta el, itt gyűjtötték össze a környék mezőgazdasági termékeit.95 Ebben a korszakban a város gazdaságára jelentős befolyást gyakorolt az Esterházyak magánföldesúri joghatósága. A pápai uradalom haszonbérletei fölött ők rendelkeztek, és — mint azt korábban már említettem — az általuk kibocsátott letelepedési engedély a céhes keretek kívül is lehetővé tette az iparűzést, ami konkurenciát teremtett a városi kézműipar számára (nem csoda, hogy a város és a földesúr között folyamatosak voltak a konfliktusok).96 Mindezekkel együtt az Esterházyak igazgatásában lévő pápa-ugoddevecseri uradalom kiépültével, továbbá fejlett kézmű- és malomiparral Pápa gazdasága a XIX. század első felében stabil képet mutatott. 1805-ben Vinter Mátyás keménycserépgyárat alapított, Toch Herman 1801-ben, Schlesinger Ábrahám pedig 1830-ban pipagyárat hozott létre.97 A helyi hitelélet az ország általános viszonyaihoz hasonlóan alakult ebben a korszakban. Pénzkölcsönzéssel több hitelintézet foglalkozott: a polgári és a nemesi árvapénztár (vagyis két gyámpénztár), a polgári ispotály és a Rozália Franciskáról elnevezett ispotály (női kórház) pénztára, illetve a városi alapítványi pénztár. Ezek éves forgalma 1847-ben megközelítette a 390 ezer pengőforintot (első helyen a polgári árvapénztár állt 245 ezer pengőforint éves forgalommal).98 1848-ban egy bírósági jegyzőkönyvben szerepel egy városi takarékpénztár nevű intézmény is egy adósságügyben, amelyről a Pápáról szóló tanulmányok korábban nem tettek említést.99 Az újabb kutatásokból tudjuk, hogy a 93 HUDI 1995a. 97., az egyesülési szerződést közli: HUDI 2001. 34-39., kommentárral ellátva újra kiadta: PETRIK 2010. 153-160. Az egyszerűség kedvéért a következőkben csak akkor említem külön a két városrészt, ha annak a dolgozat szempontjából jelentősége van. 94 A zsidó községről lásd HUDI 1995b. 107-117., a nemesi községről uo. 97-106. 93 JAKAB 2014. 166., 205. 96 JAKAB 2014. 38. 97 JAKAB 2014.158-164. 98 HUDI 1995b. 93. 99 A hitelezés országos állapotára a XIX. század elején lásd: TOMKA 2000. 7. A pápai viszonyokról később még lesz szó, a század első felének zsidókat érintő hitelügyleteiről lásd: JAKAB 22
