Acta Papensia 2021. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 21. évfolyam (Pápa, 2021)

2021 / 1-2 szám

-= Kisebb közlemények 5-Acta Papensia xxi (2021) 1-2. SZÁM

A SÓSTÓ FEKVÉSE, SAJÁTOS VONÁSAI (TÁJAK, TELEPÜLÉSEK)

1. Kádár László (1908-1989) földrajztudós még fiatal kutatóként írt Fejér megye tájairól. Véleménye szerint a megye felszíne változatos, sokszínűén tagolt. A megye két magtája az egymást kiegészítő, szinte összetartozó Mezőföld és Sárrét. „A Sárrét halgazdag vizeivel, dús rétjeivel, lápjaival határozottan vonzotta magához a településeket. A táj peremén, a mocsárvidék partján, ott találjuk egymás mellett a falvakat: Sárpentele, Sárszentmihály, Sárkeszi, Nádasdladány, Ősi, Peremarton a déli oldalon, Csór, Iszkaszentgyörgy az északin, a Moórivölgyben Moha, Sárkeresztes, Fehérvárcsurgó, Bodajk. És ide települt be a Sárrét ingoványai közé, Székesfejérvár mocsárvára és városa, oda, ahol a Moórivölgy azt metszi, illetőleg a völgyön átvezető út a mocsáron áthalad.” A Sárvíz völgyébe és a Móri-árokba mélyen benyúlnak a Sárrét ingoványai.1

Károly János (1834-1915) kanonok, a megye történetírója a millenium idején készült könyve II. kötetében Székesfehérvár helyrajzi fekvése alcím alatt így látta a középkori megtelepülés körülményeit. „Az a vizektől környezett sziget, mely ma a belvárost alkotja, azok a körülötte levő kisebb-nagyobb területek, körülvéve hasonlókép vizekkel, melyek ma a külvárosok egynémelyikét képezik, nagyon alkalmasak voltak arra, hogy védelmül szolgáljanak; az a nagyterjedelmű víz pedig, mely nyűgöt felé Palotáig és Ősiig, észak felé pedig a keresztesi határig nyúlt, hozzávéve a Sóstót is, nagyon kedvező helyül kínálkozott őseink szórakozásaira.”2

Wekerle Sándor (1848-1921) jogász, miniszterelnök az előző századfordulón a rá jellemző célszerűséggel foglalkozott Székesfehérvár és a Sóstó fekvésével. „Székes-Fejérvár... termékeny lapályon terül el; kelet felől mérsékelt emelkedésű halmok körítik, melyek közül említést érdemel a város közel szomszédságában fekvő szőlőhegy... A város többi részét róna köríti, melynek magasabb részei termékeny szántók, lapályosabb részei pedig dús fűtermésű s kerti mívelés alatt is álló rétföldek; csak a délkeleti részen terül el a Sóstónak nevezett nádas ingovány, s ezt veszi körül homoktalaj.”3

1 KÁDÁR László: A tájak. Fejér vármegye. Szerk.: Schneider Miklós - Juhász Viktor. Budapest, 1937. 31-44.

2 KÁROLY János: Fejér vármegye története II. Székesfehérvár, 1898. 39-40.

3 WEKERLE Sándor: Fejérmegye. Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben. XIII. Budapest, 1896. 546.-= 176 B-