Acta Papensia 2021. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 21. évfolyam (Pápa, 2021)
2021 / 1-2 szám
-= Forrásközlés &Acta Papensia xxi (2021) 1-2. szám akiknek érettségi vizsgájuk van, az pedig nekem nem volt, s lehetetlen is volt azt megszereznem. Ezen közben végeztem a szemlészi szolgálatomat, sőt a biztos távollétében elvégeztem a biztossági ügydarabokat is. Egyik reggel éppen evvel voltam elfoglalva, amikor hozzám jött Róth Gergely rokonom, joggyakornok s ottan zajongott annyira, hogy a kezébe nyomtam a hivatalos lapot, olvasson, s ne zavarjon. De alig telt el néhány perc, felugrik s hangosan olvassa a biztosi kinevezésemet. Nem igen hallgattam reá, de el sem hittem azt, amit olvasott. A lap után nyúlok, nem adta, szaladt a másik szobába, s elkezd táncolni — végre olvasom magam is, hogy ki vagyok nevezve, erre ő eltűnt, de csakhamar visszatért, még pedig tiszti sipkával, az én legénységi sipkámat pedig eldugta. Ezek szerint tehát már tudtam a kinevezésemet, azonban az új álláshelyemet nem, vártam a kinevezési okmányomat, de az egyre késett, már attól kezdtem tartani, hogy az én nevem csak sajtó hiba lehet a hivatalos lapban. A biztos is kezdte csóválni a fejét — napok múlva idézést kapott a kassai törvényszéktől, ahol a nejével válópere volt — oda utazott s először a p. ü. igazgatósághoz sietett, megtudni, miért nem adatik ki az én kinevezési okmányom? Csodálkoztak, hogy az okmányom még nem lett expediáivá, hogy én még Lőcsén vagyok — hamarosan kitűnt, hogy az elintézett ügyiratok valahogyan idegen ügyiratok közé keverve, szépen az irattárban hevertek. Maga a biztos, Mikitovits hozta magával a kinevezési okmányomat, a besztercebányai p. ü. igazgatósági kerületbe, Balassagyarmatra voltam áthelyezve. Sietve utaztam oda, s útközben megjelentem Besztercebányán a p. ü. hatóságnál az esküt letenni. Aranyosy igazgató kivette tőlem az esküt, a mintát Grummich Géza, akkori fogalmazó, későbbi jó barátom, végre p. ü. igazgató olvasta fel, s onnét én vittem el a rendeletet B[alassa] gyarmatra, mely szerint az ottani biztos, bizonyos Jónás nevezetű Rozsnyóra lett áthelyezve — ő nem volt otthon, és mikor viszszatért vonakodott nekem átadni a biztosságot, azt kívánta, én menjek az ő helyére Rozsnyóra, — mert ő 3 évvel az előtt Komáromba kérte áthelyeztetését, s nem kapott semmiféle értesítést, így ő télire bevásárolt már mindent. Én ragaszkodtam a rendelethez, s, hogy a kerületemet mielőbb megismerjem, utazni akartam, még pedig az ő kocsiján, mert akkoriban ő arra a hónapra már felvette a lótartási átalányt. Hasztalan kértem tőle a kocsit, vagy az átalány megfelelő részét — nem hajlott a kérésemre — nem adott semmit, kibökte menjek gyalog, a kocsira neki magának van szüksége, a felvett átalány pedig a ló tartására kell 155
