Acta Papensia 2020. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 20. évfolyam (Pápa, 2020)
2020 / 1-2. szám
s Műhely s-Acta Papensia XX (2020) 1-2. SZÁM talán csak odaadom”.81 Két hét múlva ismét a lelkére kötötte sógorának, hogy továbbra is jól vigyázzon a söjtöri borokra, s pótolja azt, amit az öccse távolabbról nem tehet meg. „Ha a megpenészesedett borokat hosszabb orvoslás után is helyre nem hozattathatod, jó lesz eladni inkább, mintsem egészen megromoljanak; de más, jó borral össze ne keverd, nehogy a jót is elrontsa” — tanácsolta neki Antal. Ha a sógora találna olyan embert, aki az előző évi söjtöri borokat akónként 10 forintért megvenné, alkudjon meg vele és adja neki oda, az árát pedig vegye fel. „Az öcsém messzebb lakik oda, és így távolléte miatt talán a borkereskedőt is el kellene szalasztani; az idei bort azonban ne keverd az eladásba, mivel tudod magad is, hogy az más cathegoriába van.”82 Oszterhueber József 1826 májusának elején számolt be róla, hogy Zalában a fagy „a szőlőket megrontotta, s emiatt a bornak felmegy az ára”. Deák Antal a fagy által okozott károkat sajnálta, azt azonban nem bánta, hogy felmegy a bor ára, bár úgy vélte, hogy „10 forinton aligha elmennek azok [tudniillik a borok], mert mikor pénz nincs az országban, a kivitel pedig meg van szorítva, lehetetlen, hogy akármiféle partéka is a nagy árt kiállhassa.”83 A következő hónapban hűvös, esős időjárás volt, akadályozta a szőlő fejlődését.84 Antal ekkor úgy gondolta, hogy „bor, ha lesz is, igen jóízű nem lehet”, ezért az előző évi bor eladását nem kell elkapkodni.85 A Kehidán termesztett csemege- és borszőlők fajtáiról Deák Antal alig tett említést leveleiben: 1829 áprilisában „fekete kecskecsöcsű szőlővesszőket” küldött Kehidáról barátjának, Spissich Sándor táblabírónak Kisgörbőre, viszonzásul a tőle kapott szilvafáért és oltó ágakért,861830 októberének elején pedig a pozsonyi piacon kapható szőlőről írta sógorának, hogy „az idevaló szőlő nem kehidai rag vagy bajor, hanem csak pusztaszentlászlói kadarka, és így ízetlen enni”.87 A „rag-” vagy „rakszőlő” sokmagvú, vékonyhéjú, fehéres, pontozott bogyójú, későn érő, bőlevű, nagy termőképességű szőlőfajta volt, azonban üres, jellegtelen bort adott,88 míg a bajor vagy fehér gohér a Balaton-felvidéken elterjedt, laza fürtű, vékonyhéjú, leves húsú, korán érő fehér borszőlő volt, amit 81 OSZK Kt. Levelestár. Deák Antal levele Oszterhueber Józsefhez, Pozsony, 1825. november 18. 82 OGYK MPGY Deák Antal levelei. Oszterhueber Józsefhez, Pozsony, 1825. december 3.1-2. 88 OGYK MPGY Deák Antal levelei. Oszterhueber Józsefhez, Pozsony, 1826. május 8.10-11. 84 MOLNÁR 2018. 251. 85OGYK MPGY Deák Antal levelei. Oszterhueber Józsefhez, Pozsony, 1826. június 12. 5. 86 MNL ZML Deák család iratai. 1. doboz. 10. pallium. Deák Antal levelei. Spissich Sándornak, Kehida, 1829. április 7. 87 OGYK MPGY Deák Antal levelei. Oszterhueber Józsefhez, Pozsony, 1830. október 7. 4. 88 RÁCZ János: Egy soknevű szőlőfajta. In: Magyar Nyelvőr 2004. 3. sz. 347-350. 26 s-
