Acta Papensia 2020. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 20. évfolyam (Pápa, 2020)
2020 / 1-2. szám
-s Forrásközlés =Acta Papensia xx (2020) 1-2. SZÁM Az évfolyam ünnepélyes tanévnyitója a megjelentekkel szeptember 16-án reggel 8-kor volt a Ch. max. teremben [kémiai nagyelőadóban], melyen nem vettem részt, mivel később, a hónap végén kapcsolódtam csak be a munkába. Létszám. A korszak politikai állásfoglalásának megfelelően a tanévre jelentősen megemelték a gépész karra felvehető létszámot az A és B egymást váltó csoportba, 1-14. tankör és 15-28. tankörbe osztva. A BME levéltárában őrzött kimutatásokat lapozva külön élmény volt számomra az évfolyamtársaim nevével újra találkozni, és a saját nevemet megtalálni: a 89 B-betűsből a 71. voltam a sorban... Lakás. A diákszállóban a korlátozott férőhely miatt nem kaptam helyet. 1950. január í-től közigazgatásilag megvalósult Nagy-Budapest. A letelepedés, a Budapestre való lakóhelyi átjelentkezésem csak az egyetemi felvételi igazolással vált lehetségessé. Legelején, szükséghelyzetből egy ideig Podmaniczky utcai lakásban laktam, a 46-os sárga villamossal jártam be az egyetemre. A villamos ritkán járt és állandóan zsúfolt volt. Sokat utaztam a lépcsőn, ott volt csak hely, de sohasem tujáztam (ez az ütközőkön utazás elnevezése volt). Vonalas bérletem volt, amivel szombat délutánonként és vasárnap egész nap lehetett valamennyi villamos vonalán lehetett utazni. Ezt a lehetőséget a tanév során sokszor kihasználtam Budapest megismerésére. Ezt követően a Ráday utca 4-ben laktam, ez előnyömre vált, mert az utcában volt a Ráday kollégium, így azt gondolták, abban lakom. Később a tanévsorán sikerült a Budafoki út 41/b-ben egy gyerektelen házaspárnál egy különszobát találni. A korábban polgári lakás főbérlője egyedül álló, idősebb hölgy volt, egyedül lakott a három szobában, az ő két akkori szóhasználatnak megfelelő „felesleges szobáját” utalták ki társbérletként egy gyermektelen, munkás házaspárnak. Ők adták ki végül nekem, az ifjú egyetemistának az egyik, kisebb udvarra néző szobájukat (a „cselédszobát”) havi 90 forint díjért, ide jelentkeztem be véglegesre. (A díj is kedvező volt, mert a Bartók Béla úti diákszállóban 80 forint volt a havi szállásdíj.) A lakás a negyedik emeleten volt, tipikus bérházban, zárt udvarral, körgangos folyosóval, lifttel, este 10 órai kapuzárással. Pár perc távolságra volt az egyetemtől, a menzától, ami reggelenként felbecsülhetetlen előny volt. A szobámban, az akkori legtöbb budapesti lakáshoz hasonlóan nem volt ismeretlen a poloska. Egyszer véletlenül elmozdult egy falikép, amikor megigazítottam, láttam alatta amint nyüzsögnek, engem szerencsémre nem bántottak. A szoba ettől eltekintve lakásként megfelelt, döntő részben ugyanis az egyetemen tanultam. ^ 54 ^
