Acta Papensia 2020. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 20. évfolyam (Pápa, 2020)

2020 / 1-2. szám

-= Forrásközlés =Acta Papensia xx (2020) 1-2. szám

Sanyi a szomszéd gépsoron, a fúrós Nyitrai az én soromon dolgoztak, közvetlen napi kapcsolatban álltunk. Teljesítményük értékelését nem tartom feladatomnak, de a jelenség meghatározója volt akkori életemnek. A rádió, a filmhíradó stábja szinte mindennapos volt a műhelyben, közvetítve a reggeli munkásgyűléseken megtett felajánlásokat, az ország nagyvállalati dolgozói felé tett versenykihívásokat.

Az autógyártást a nyár közepétől kezdődően Budapest közelébe koncentrálták, a dolgozókkal együtt, akik tartós kiküldetésben dolgoztak ott.

Ősszel elkerültem egyetemre, átmenetileg megszakadt minden kapcsolatom a gyárral. Az egyetem befejezése után az Autószerszámgép-gyárba helyeztek. Később, már mérnök koromban egy műszaki tárgyaláson találkoztam egykori munkatársammal, Horváth Edével is. Régi ismerősként üdvözölt, és jól elbeszélgettünk a régi időkről.

A műhely technikai színvonala jelentősen meghaladta az országos átlagot. Az egyetemre kerülésem előtti hónapokban már a fogaskerékgyártásnál dolgoztam. Váltótársaim szinte valamennyien érettségiztek, többen később a BME győri kihelyezett esti tagozatán diplomát szereztek, volt, aki később mérnökként is munkatársam lett. Az akkori legkorszerűbb gépeken, egy jó munkahelyen megbecsült munkásként dolgozni, úgy érzem ma is, nem volt elvesztegetett idő az életemből.

I.4. Irány: az egyetem!

1950. július 29-e volt az utolsó munkanapom a gyárban. A felvételi vizsgát követően ősztől, mint első éves gépészmérnök hallgató a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán ültem be ismét az iskolapadba és kezdtem el az egyetemi tanulmányaimat.

Az augusztus hónapot odahaza töltöttem. A hónap közepén folyt Bágyog- Gyürhegyen ásatás a Győri Városi Múzeum szervezésében, amelyen részt vett László Gyula professzor úr is. Megismerte a falutörténeti kutatási érdeklődésemet, ezért lehetőségem nyílt a régészeti feltáráson egy rövidebb ideig részt venni. A BME-s felvételi bizonytalanságok miatt az is felmerült, hogy a gyári ifjúmunkásságból eredő előnyöket kihasználva inkább muzeológus szakon folytassam a tanulmányaimat. Erre a lehetőségre azonban nemet mondtam, így „műkedvelő” maradtam ezen a területen. Miután felvettek a BME-re, 1950 őszén Budapestre költöztem.

49