Acta Papensia 2020. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 20. évfolyam (Pápa, 2020)

2020 / 1-2. szám

-s Forrásközlés s-Acta Papensia XX (2020) 1-2. SZÁM

Autógépgyár gyáregységben. Ez időben a Posta megrendelésére osztrák licenc alapján gyártottak gépkocsikat. A gyárhoz a gépműhelyen kívül több gyártóegység (hőkezelő, edző stb.) tartozott.

Akkortájt kezdődött a gépműhelyben a megmunkáló gépek korszerűbbre cserélése. A transzmissziós tengelyről hajtott gépeket a villanymotorral meghajtott egyedi gépek váltották fel. Én is ebbe a brigádba kerültem. A régi gépeket felszedtük, helyükre az újakat szereltük fel. A gépek mozgatása nehéz fizikai munka volt, közben azonban sokféle gépet ismertem meg közelebbről, köztük olyanokat, amelyeken később dolgoztam.

Az első műszakba osztottak be. A munkaidő reggel hat órakor kezdődött. Addigra már munkaruhában kellett a helyszínen lenni. A kezdést a gyár szirénája jelezte, amely engem állandóan az 1944-es légi riadókra emlékeztetett. A munkaidő délután kettőig tartott, de az ebédidőt is le kellett dolgozni, ezért csak fél háromkor jöhettünk ki a portán.

Közel a gyárhoz kaptam albérletet, így gyalog jártam a munkahelyre. Munkatársaim tréfásan többször megjegyezték:

— Gyalog közlekedni a kerékpárosok városában, azt nem lehet!

Hét végén utaztam csak haza. Télen a nehezen járható, havas utak idején végig Győrben maradtam az idő megjavulásáig.

Viszonylag hamar megszoktam a gyári rendet, gyorsan sikerült beilleszkedni a gyári közösségbe. Szombat délelőttönként is dolgoztunk, délután utaztam haza a szüléimhez Bodonhelyre. Az utazás Bágyog vasútállomásig vonattal, onnan hazáig autóbusszal történt. Ha a busz meghibásodott, akkor a 11 kilométer távolságot gyalog tettük meg. Vissza hétfő reggel utaztam, közvetlenül a munkahelyre. Önálló keresetem lett, hetente fizettek, mint fizikai dolgozót. A keresetem beadtam a családi közös kasszába.

Már az ősszel bekapcsolódtam a gyárban az ifjúsági mozgalomba, propagandistaként tevékenyen részt vettem a SZIT-alapszervezet munkájában. Hamarosan beiskoláztak az 1950. januárban induló esztergályos szakmunkásképző tanfolyamra. Az eredményes szakmunkásvizsgát követően szakmunkás bizonyítványt kaptam. A csoport érettségizettekből állt, az elméleti oktatás a középiskolás tananyagra épült. A gyakorlati órákon többféle gépen dolgoztam, a tanfolyam második felétől már az ún. fogazóban, fogmaró gépeken. Párhuzamosan egy rövidebb rajz továbbképző és egy hosszabb (3 és fél hónapos) hőkezelő továbbképző tanfolyamot is jó eredménnyel elvégeztem.

= 47 -