Acta Papensia 2020. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 20. évfolyam (Pápa, 2020)
2020 / 3-4. szám
Szemle e-Acta Papensia xx (2020) 3-4. SZÁM népesség mintegy 65%-a élt kereskedelemből, 21%-a iparból. Pápán a népességnek csak 49%-a élt kereskedelemből, 34%-a iparból. A számottevő eltérést a szerző a földesúr gazdaságpolitikájával, a céhes ipar zártságával és a város kereskedelmi jellegével indokolta. Kákonyi Anna a harmadik fejezetben a polgári kori városi környezet fölvázolása után foglalkozik a zsidóság gazdasági tevékenységével, a zsidó városi elittel (virilisekkel, kereskedőkkel, iparosokkal, értelmiségiekkel, háztulajdonosokkal), a hitközséggel, a helyi zsidóság integrációjával (magyarosodásával, iskoláztatásával, jótékonykodásával, társasági-közéleti szerepvállalásával, informális kapcsolataival). Kákonyi Kun Lajos felfogását követve a helyi zsidóság történetét egy virágzó (1867-1917) és egy hanyatló (1917 utáni) korszakra osztja, ami azért problematikus, mert a közösség 1848 után a fokozatos jogkiterjesztésnek köszönhetően 1895-re minden tekintetben (politikai, gazdasági, vallási, kulturális) jogegyenlőséget élvezett, azonban a helyi közösség megtartó ereje már a virágzó korban is csökkent. Az izraelita népesség 1880-ban érte el a csúcspontot (1685), azután megindult a csökkenés, ami a két világháború között is tartott; 1941-ben már csak 887 főről beszélhetünk (1880-1941 között a lakosságon belüli arányuk 13%-ról 4%-ra csökkent). A város (és benne a zsidóság) gazdasági térvesztését a céhes ipar (kisipar) hanyatlásával, a vasúthálózatban elfoglalt alacsonyabb szerepkörrel, a gabonapiac forgalmának csökkenésével, tőkeszegénységgel szokás magyarázni. Ugyanakkor a szerző azt is hangsúlyozza, hogy a modernizációban a zsidóság nemcsak az iparban (kisüzemek alapítása), hanem az infrastrukturális fejlesztésekben (víz- és csatornahálózat, aszfaltozás, közvilágítás, balatoni vasúti szárnyvonal kiépítése) élenjárt. „A modernizálódó városban a technikai fejlődés vívmányainak első alkalmazása gyakran zsidó iparosok és vállalkozók nevéhez köthető.” (197.) Nay Mór divatáruüzlet-alapító (1852), Guttmann Éliás utcaseprő (i860), Becske Adolf fényképész (1875), Lőwy Béla vas- és gépkereskedő (1875), Abeles Miksa cementgyáros (1890), Kohn Sándor szíkvízgyáros (1890), Lehmann Lipótné mozis (1912), Rosenthal Ernesztina és Chenk Józsefné Lang Leontin női szabó (1925), Rotschild Zoltán villanyszerelő (1925), Rausnitz Ignác bútoráruház-tulajdonos (1929), Streit József fényképész (1934) - néhány név az újítók közül. Krausz Ármin (1819-1897) könyvkereskedőként és nyomdászként meghatározó szerepet játszott a város kulturális éáletében. Rosenberg Mór (1875-1943) divatáru kereskedő 1901-ben nyitotta meg üzletét, melyet 1907-ben nagyvárosi mintára alakított át; 1935-ben ő szervezett először divatbenutatót Veszprémben. A legnagyobb vállalkozást, a fénykorában 100 főt foglalkoztató veszprémi faipari rt.-t (1910-1933) kizálólag zsidók alapították. (A részvénytársaságnak egyetlen nem zsidó tagja volt Rainprecht Antal földbirtokos személyében).-= 422
