Acta Papensia 2020. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 20. évfolyam (Pápa, 2020)

2020 / 3-4. szám

SZABÓ ELŐD

A Trianon-trauma és a Dunántúli Református Egyházkerület

záz évvel ezelőtt, 1920. június 4-én a versailles-i kastélykert Nagy Trianon palotájában írták alá a győztes hatalmak és Magyarország képviselői a trianoni békeszerződést, amelynek következtében az ország területe - Horvátországot nem számítva - harmadára, 282 ezer km1 2-ről 93 ezer km2-re, lakossága 18,2 millióról 7,9 millióra csökkent. Az elcsatolt területeken élő 10,5 millió lakos 30,5%-a, 3,2 millió volt magyar. Az összes gazdasági veszteséget a korabeli közgazdások az 1918 előtti nemzeti vagyon 62%-ára becsülték. Nemcsak az ipari nyersanyaglelőhelyek többségét, hanem a legjobb mezőgazdasági termőterületek, legelők, erdő 80-90%-át is elvesztettük. A királyi Magyarország az európai közepes országok közül a nyersanyagszegény, behozatalra szoruló kisállamok közé került.1 Bibó István szerint a békeszerződés következtében „egy lehetséges és reális Magyarországnak a képe továbbra sem rajzolódott ki, hanem az aktuális és végsőkig el nem fogadható Magyarország maradt szembeállítva az egykori, nagy, a dicsőséges, a történelmi Magyarországgal.”2 Az irreális elcsatolások következtében a magyarországi társadalom etnikai és vallási megoszlása is átalakult. Az új határok közt élő magyarság az ország lakosságának 90%-át tette ki. A katolikusok aránya 49%-ról 65%-ra, a reformátusoké 14%-ról 21%-ra nőtt, az evangélikusoké 7%-ról 6%-ra csökkent, az izraelitáké 6% maradt.3

Már az akkori közvélemény sem értette, hogy miként történhetett ez meg. Azóta több nemzedék érezte a döntés következményeinek súlyát. Olyan békediktátum született, amely választási lehetőséget sem hagyva csonkította meg hazánkat, és ezzel olyan mély nyomot hagyott bennünk, magyarokban, amit méltán nevezhetünk traumának.

1ROMSICS 2017. 404-405.

2 Idézi: ROMSICS 2017. 405.

3 ROMSICS 2017. 409-410.

213 =-