Acta Papensia 2020. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 20. évfolyam (Pápa, 2020)

2020 / 1-2. szám

-= Szemle =Acta Papensia xx (2020) 1-2. szám

A harmadik csoportba a női viseleti darabokat sorolja, amelyek nagy számban szoknyák, többször színüket, alapanyagukat is említve, zubbony (azaz ujjas), előkötő (vagyis kötény), fedél (nagyobb méretű, finomabb anyagból való, többnyire díszített kendő), fodor, váll (vagyis ingváll, ruhaderék, az ingvállas viselethez tartozó mellényke), főkötő, kendő, keszkenyő (ami kézbe való kendő), süveg, lábravaló (harisnya) és lábbeli (cipő, csizma), párta és korcovád (díszes, szoknyával egybedolgozott felsőrész). A ruhaanyagokat ugyancsak megnevezték, így a posztót, szövetféléket, taftot, selymet és ennek változatait, a vásznat és a bőrt.

A viseleti darabokkal kapcsolatban a Szerző két kérdést vet fel, megadva rájuk a választ is. 1.) Hogyan jutottak mindezekhez? — Részben a felmenőktől való örökléssel, részben ajándékozással, többen kiházasítással, az értékesebbekhez vásárlással, készíttetéssel, de fizetésképpen is kaptak alapanyagot, pl. a katonák posztót. 2.) Kihez kerültek tovább? Döntően a családtagok örökölték, de a végrendelkezők több esetben szolgáikra, ápolóikra, szegény, elesett személyekre hagyták, valamilyen okból elajándékozták, de került belőlük az egyházhoz, falusi emberekhez, nem egyszer adósság törlesztéseként, de hagytak belőlük saját temetésükre is. Tekintettel arra, hogy nagy számban dolgoztak a városban szabók, minden bizonnyal nekik nagy szerep jutott az igényes viseleti darabok elterjesztésében. Ez a fejezet rendkívül jelentős része a kötetnek, különösen adatgazdag. Egyetlen hiányossága, hogy a viseleti darabokra és az anyagféleségekre vonatkozóan nem szerepel egy rövid magyarázat, hiszen ezek nem minden időben és helyen jelentették ugyanazt.

A következőkben a Szerző a testálok személyes értéktárgyait veszi sorra. Ezek könyvek, amelyeknek egyes egyházi személyeknél a tematikájukra is fény derül, bár megállapítja, hogy a korabeli magánkönyvtárak nagyon szegényesek lehettek. Gazdagabbak viszont az ékszerek, főleg a gyűrűk, amelyeket többnyire részletesen leírnak (nemegyszer az inventáriumoknál is pontosabban), de felbukkannak láncok, boglárok, karperecek is. Egyéb értéktárgyként szerepel a pártaöv, esetenként értékének megjelölésével, továbbá kupák, kannák, poharak (többnyire nemesfémből), néha értékes, díszes fegyverek, valamint ezüstgombok, kapcsok, boglárok. Mindezekből arra következtet a Szerző, hogy a korabeli győri polgárok előszeretettel fektették megtakarított pénzüket értéktárgyakba. Mindezeken túl a végrendeletek kétharmada kisebb-nagyobb pénzösszegeket említ, amelyeknek léte a század második felében nőtt meg. Ennek egy része a távozó temetési költségeire szolgált.

Rendkívül érdekes és hihetetlennek tűnő, hogy ezek a testamentumok még az ünnepekre vonatkozóan is megőriztek adatokat, mégha véletlenszerűen és elszórtan is. Több ünnepegyüttesre is rámutat a Szerző:

1.) Az emberélet fordulóira, jelesen: a keresztelőre, csupán egy keresztelő keszkenő említésével, valamint a keresztgyermekekre hagyott hagyomá204 5-