Acta Papensia 2020. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 20. évfolyam (Pápa, 2020)
2020 / 1-2. szám
-s Szemle s-Acta Papensia xx (2020) 1-2. szám A bevezetőjében a szerző ismerteti a tanulmánykötet tárgyát és vizsgálati módszerét, majd külön foglalkozik a végrendeletekkel, mint a várostörténeti kutatások forrásaival. Nagy számuk miatt itt a témában csak a legfontosabb kutatásokat, publikációkat tekinti át, kiemelve a kutatók között Granasztói György és Szende Katalin példaértékű munkásságát. [Csupán zárójelben jegyzem meg, hogy egyetlen mondatot megérdemeltek volna mindazok a néprajzi vizsgálatok is a ház- és lakáskultúra, a családszerkezet, a vallási élet témakörében, amelyek figyelmet érdemlő levéltári forrásokat (acta orphanalia, inventáriumok, összeírások, stb.) vontak/vonnak be vizsgálataikba.] Új fejezet foglalkozik a magyarországi végrendelet kutatások és a várostörténet-írás kapcsolatával, bemutatva, jellemezve a bőséges publikációkat, rámutatva a feldolgozások szempontjaira is. A kötet legfontosabb része ezután kezdődik, hisz innen a végrendeletek alapján rajzolódik ki az a kép, amely a korabeli győri városi polgárok, iparosok, kereskedők, katonák, nemesek életmódját, családi, rokoni, baráti, üzleti és egyéb kapcsolatrendszerét, köznapjait és ünnnepeit jellemzi. A fejezet kérdésfeltevéssel indul: Kik voltak Győr lakói a 17. században? Válaszként sorra veszi jogállásukat, társadalmi tagozódásukat, visszanyúlva a XV. századig, amikor a városlakók függősége létrejött, hisz a vizsgált időszakban a győri székeskáptalan földesúri fennhatósága alá tartoztak, amely jobbágyi állapotot jelentett az abból eredő korlátozásokkal. Ezeknek egyike volt az a kötelezettség, hogy a végrendeleteket jóváhagyás végett, fizetés ellenében, be kellett mutatniuk a káptalannak, akinek mindez bevételi forrást jelentett, miközben az ingatlanok mozgását is nyomon követhette. A városban élő katonák a főkapitány fennhatósága alá tartoztak, a nemeseknek pedig győri házaik után adózniuk kellett, ugyanakkor a városon kívül is rendelkeztek öröklött, adómentes birtokokkal, többen pedig bekapcsolódtak a kereskedelembe. A város lélekszáma megnövekedett a társadalmi, gazdasági, politikai életben befolyást szerzett birtokos nemesekkel. A lakosság és a káptalan közötti viszony nem volt problémamentes, hiszen mind a katonák, mind a nemesek fellázadtak a korlátozások ellen. A szerző a végrendeletek székeskáptalani ellenőrzését pozitívnak ítéli, ugyanis a bemutatott végrendeleteket a káptalan testamentumkönyvekbe másoltatta, amellyel az utókornak és a kutatásnak nagy szolgálatot tett, hisz megőrizte azokat. Győr korabeli népessége nagy számban hagyott végrendeletet, amelyeknek alapja a Hármaskönyv III. részének 30. cikkelye, ami az örökhagyást, jelesen a szabad rendelkezést biztosította, amellyel tömegesen éltek. Míg a végrendeletek száma a XVII. század közepéig látványosan emelkedett, a század második felében már csökkent. A szerző szerint a végrendelkezési kedv visszaszorulása összefüggésben volt a földesúrral szembeni konfliktusokkal és a város önállósodási törekvéseivel.-s 197 =
