Acta Papensia 2020. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 20. évfolyam (Pápa, 2020)
2020 / 1-2. szám
-= Szemle ^ Acta Papensia xx (2020) 1-2. SZÁM Luther fellépése nem földcsuszamláshoz hasonló esemény volt, megvoltak az előzményei már a késői középkorban. Különben is, ha egy egész mozgalmat egyetlen személyiséghez kötünk, magunkat korlátozzuk a jelenség sokoldalúságának átlátásában. Németországban a középkor és az újkor határán egy nagyon bonyolult politikai helyzet alakult ki. A császár és a háromszáz kisebbnagyobb fejedelemség és birodalmi város vezetése között állandó konfliktusok lobbantak fel, mivel a Német-Római Birodalom az Imperium Romanum örökösének tartotta magát, és mind a világi, mind az egyházi hatalmat kezében próbálta tartani. 1495-ben Wormsban döntötték el, hogy a birodalmi gyűlés legyen a legfőbb törvényhozó szerv, amelynek a császár által jóváhagyott döntéseit mindenütt be kellett tartani. Ez a központosítás nem volt egyértelműen jó hatású egy nagyon heterogén birodalomban, ezért is volt szükség az „örök országos béke” kihirdetésére. Ezzel próbálták megszüntetni a fegyveres konfliktusokat a szomszédos fejedelemségek között. Az ellenséges feleknek az újonnan létrehozott birodalmi bíróság előtt kellett volna megjelennük, amelynek székhelye először Frankfurt volt. Később egy másik bíróságot is létrehoztak. Ezzel kapcsolták le az ítélkezés gyakorlatát a császár személyéről, illetve annak mindenkori tartózkodási helyéről. Az egységes birodalmi adó bevezetése elsősorban a háborús kiadásokat és a központi bíróságok működését fedezte. A központosítással kirótt költségek a helyi tartományok irányítóit, a választófejedelmeket a császár ellen hangolták, és később a katolicizmushoz ragaszkodó császárral szemben a reformáció támogatóivá tette őket. A kulturális változások közül mindenekelőtt a könyvnyomtatás feltalálását és az olvasástudás elterjedését kell említeni. A reformáció egy mediális korszakváltáshoz kapcsolódott: hatalmas területen kibontakozó hatását a röpiratok, paszkvillusok és egyéb szövegek elterjesztésével tudta elérni. A keresztény hit megélésének formái is változtak ebben az időben. A késői középkor különféle kegyességi irányzatai a bensőséges elmélyülés felé fordították a híveket, és nagyobb szerepet követeltek a laikusoknak a hitéletben. Ezzel párhuzamosan csökkent a bizalom az egyház képviselőiben. Ennek oka bizonyos szerzetesrendek dőzsölő életmódja, leginkább pedig a pápai udvar luxusfogyasztása láttán kialakult felháborodás volt. A középkori ember rettegett attól, hogy nem képes ellenállni a bűnök csábításának és elkárhozik. A korabeli templomi freskók és egyéb képi ábrázolások a pokol szenvedéseit érzékelhető közelségbe hozták számára. Az egyház segítséget nyújtott abban, hogy a gyónás és a kirótt penitencia segítségével megszabaduljon legalább bűneinek egy részétől. Maga az egyház adott keretet a hívő ember és az Isten kapcsolatfelvételének. Ezzel a hatalmával élve, sőt visszaélve biztosított a hívek számára könnyű lehetőséget a bűnöktől való megszabadulásra. A búcsúcédulák templomi árulása a hívek számára, mint a bűntől való-= 192 =-
