Acta Papensia 2020. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 20. évfolyam (Pápa, 2020)

2020 / 1-2. szám

-= ÚJRAOLVASÓ 5-Acta Papensia XX (2020) 1-2. SZÁM

Harmadik árva Ecclésia Somorja. Vagyon N[eme]s Pozsony vármegyében, Csallóközben, szabad mezőváros, Protectora Mélt.[óságos] Gróf Pálffy Károly, Pozsony vármegye főispánja.

Nem egy ízben tolláltatott az exercitium, u. m. elsőbben 1652-ik esztendőben Pálffy Pál55 akkori Palatinus által, ki a templomunkat a Plebánusnak assignálta. Azután visszajött ismét kezekhöz, de nem tudni, miképpen, mert nincsen róla irás. Másodszor 1672. esztendőben die 3 January a városba érkezvén Spáczai János56 ur, Gróf Pálffy Miklós57 eő nagysága parancsolatjából, hogy a mi templomunkat és egyszersmind a Lutheránusokét is bépecsételje: azért a kulcsokat magához vette, a Prédikátorokat ugyan az nap kihajtatta, másodnap pedig érsek Szelepcsényi György58 pap urakkal és jezsuitákkal be jött a városba, és igy tollálta az exercitiumot.59 Harmadszor tolláltatott 1709-ben, város Birájának és Plebánusnak erejével.

Kellett instálniok az exercitiumért, a mely végre peragáltak is inquisitiót királyi tábla esküdt nótáriusa által ao. 1721.11 et sequences] Mensis Aprilis60, mely inquisitio megvagyon in Autheutico, de az instantia hova lett, nem tudatik.

55 Gróf Pálffy Pál nádor (1592-1653) nádor és királyi helytartó (1649-1653).

56 Spáczay János horpácsi (Nógrád vm.) birtokos köznemes, 1675-1677 között a Magyar Királyi Kamara pénztárosa volt. V. ö. FALLEBÜCHL Zoltán: A Magyar Kamara tisztviselői a XVII. században. = Levéltári Közlemények 39 (1968) 2. sz. 233-268., hivatkozás: 259.

57 Gróf Pálffy Miklós Nagyszombatban, a bécsi és az ingolstadti egyetemen tanult. 1649- től cs. k. pohárnokmester, 1650-től főajtonállómester, 1662-től főpohámokmester, Pozsony vármegye főispánja és koronaőr. Pozsonyban 1679. augusztus 12-én hunyt el. Felesége Harrach Mária Eleonóra grófnő (meghalt 1686. július 31-én), akitől öt gyermeke született: Miklós, Mária Zsuzsánna, Ferenc, Mária Eleonóra és János.

58 Szelepcsényi / Szelepchény György (Szelepcsény, 1604/05 kr. - Litovica, Morvaország, 1685. január 14.) esztergomi érsek, diplomata. Rómában tanult, szempci plébános, majd 1636-tól esztergomi kanonok, 1657-től kalocsai érsek, 1666-tól haláláig esztergomi érsek és Magyarország prímása. Emellett 1644-től udvari kancellár, 1667-tőlt királyi helytartó. A Habsburg-udvar és az ellenreformáció elkötelezett híve volt. Kiemelkedő szerepet játszott Észak-Magyarország rekatolizálásában, melyhez minden rendelkezésre álló eszközt felhasznált. A templomfoglalásokhoz a katonaságot is igénybe vette. Támogatta a ferencesek, irgalmasok, jezsuiták, pálosok, piaristák letelepedését. 1672-ben ő telepítette le Komáromba a ferenceseket. 1678-ban Nagyszombatban megalapította a Seminarium Marianum papneveldét. A prédikátorperekbeli szerepléséért a protestáns egyháztörténetben negatív figuraként tűnik fel. Műkedvelőként kiváló rézmetsző volt, legismertebb műve Pázmány Péter portréja. Máriazellben nyugszik. BEKE 2003. (Életrajzírója: Tusor Péter.)

59 Az 1675. szeptember 4-i Pozsony vármegyei „áttérések” statisztikája szerint Somorjában 21 protestáns tért át katolikus hitre. MESZLÉNYI1935. 330.

60 1721. április hó 11. és azt követő [napjain].-= 146 s-