Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)
2019 / 1-2. szám
-s Szemle s-Acta Papensia xix (2019) 1-2. szám nek-e agrármérnökök, tsz-könyvelők, de azt már biztosan tudták, hogy pedagógusok nem lehetnek. Az 1945-1968 közötti források lábjegyzeteinek olvasásakor szívesen olvastam volna a két középszintű vezető, Prazsák Mihály és Baski Sándor halálozási adatait (némi kutatással meg lehetett volna állapítani). Lovrek Károly egyházügyi előadó esetében a Fejér megyei levéltárosok a születési-halálozási adatokat is közölték.2 Aki a kötetet kézbe veszi, többféle olvasási mód közül választhat. A részletes tartalomjegyzék alapján kereshet helységre, személynévre, de olvashatja a forrásokat tematikus elrendezésben is. A néprajzosok számára tanulságosak a végrendeletek, hagyatéki összeírások (pl. a reformkorból Kóczán Ferenc rátóti református lelkészé, Fábián József esperesé), amelyből tárgyi környezetükre, életmódjukra következtethetünk. Kóczán kéziratos könyvkatalógusának második lapja a borító illusztrációjaként is tanulmányozható. A településekre keresve bepillanthatunk a felekezetileg vegyes lakosságú falvak (pl. Nemesvámos, Szentgál, Takácsi, Somlóvecse) önkormányzati viszonyaiba is. A katolikus-protestáns ellentétek helyi szinten különösen az önkormányzati választásokon, a közjövedelmek elosztásakor törtek a felszínre. Különösen izgalmas a protestánsok együttélését bemutató kötetzáró fejezet, amelyben a tapolcaiéi evangélikus iskola és tanítólakás telekvásárlási ügyét (1805-1806), a takácsi evangélikus és református gyülekezetek szétválásának körülményeit (1806-1808) ismerjük meg. Lajoskomáromban az evangélikusok templomi nyelvhasználatának szabályozásakor (1826), a német és szlovák hívek nyelvhasználatának drasztikus visszaszorításakor már a magyar nacionalizmus első hulláma is tetten érhető. Végezetül elmondható, hogy az olvasási módot az idegen nyelvű szövegek is befolyásolhatják. Minthogy a magyar nyelvű, a magyar kivonattal ellátott latin nyelvű, legtöbbször nehézkes fogalmazású hivatalos dokumentumok nem könnyű olvasmányok, célszerű, ha az olvasó egyszerre egy-egy kisebb könyvrészlettel ismerkedik meg. Összességében megállapítható, hogy a széleskörű anyaggyűjtésen alapuló, eredeti forrásokat közzétevő kötet - az adott keretek között - megfelelően reprezentálja a Veszprém Megyei Levéltárban őrzött gazdag egyháztörténeti forrásokat. Remélhető, hogy a helytörténeti, családtörténeti kutatók a jövőben még inkább hasznosítani fogják a különböző forrástípusokat. Bizonyos, hogy egyháztörténeti kutatásainkhoz, levéltárunk lelkészi-tanítói archontológiaiprozopográfiai adattárának kiegészítéséhez a veszprémi kötetet éppúgy jól fel tudjuk majd használni, mint a sorozat többi kötetét. Hum József 1 Vő. BÖDŐ 2018. 254. 2I7 3-
