Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)

2019 / 1-2. szám

-s Forrásközlés s~ Acta Papensia xix (2019) 1-2. szám egyik osztályban egy fiszharmónium előtt ült Laczkó, és azon nyomogatott egyes hangokat, és a megvizsgált fiú meg azután próbálta azt a hangot kiadni, néha azután Laczkó is segített a fiúnak eltalálni a hangot. Amikor rám került a sor, kimegyek a fiszharmónium elé, Laczkó megnyom egy hangot, én kiadok egy hangot, Laczkó megint megnyom egy hangot, én megint kiadok egy han­got, erre Laczkó abba hagyja a nyomkodást, végignéz és azt mondta: — Te Dezső, ha te engem itt kiviccelsz, hát majd meglátod, mit kapsz. Én fel voltam háborodva, hogy az én gyönyörű hangprodukciómat Laczkó viccelésnek minősíti. Ő is hamarosan rájött, hogy nem viccelek, és mint „un­tauglichst78 hamarosan elbocsátott. Laczkó nagy geológus volt, és a diákjait vitte kirándulásokra, és mindenféle kőzeteket szedetett velünk. Egy alkalommal, mikor a mi osztályunk volt soron, velünk jött79. Mindegyikünknek kellett magával kalapácsot vinni, ütöttük-ver­­tük a köveket, vizsgáltuk törésüket, szagoltuk a törésfelületeket, ahogy ő azt mutatta, és közben az egész társaság úgy elténfergett Veszprémtől, hogy órákra voltunk hazulról. Az egész társaság meg olyan szomjas lett, viszont kút sehol a közelben, mert különben is vízszegény vidék egy vízválasztóján barangol­tunk. Laczkó — aki nagy dohányos volt — annak a fiúnak, aki nagyon szomjazott, egy szivart nyomott a szájába, azt ugyanis táskaszámra hordott magával. így szívtam én is először életemben szivart. Azóta sem hallottam, hogy szomjúság ellen jó a szivar. Laczkó diákszerető tanár volt. A mi osztályunkban a legjobb dobó a Pintér Miklós volt. Nem volt a közelben vagy távolabb eső célpont, amit Pintér Mik­lós, ha megfelelő követ talált, hogy azt első dobásra el nem találta volna. Az iskolaszabályok szerint80 este 6 órára miden diáknak otthon kellett lenni, azért Vz 6 órakor a diákokat a jégpályáról lekergették, és mi nehéz szívvel hagy­tuk ott a korcsolyázást, de nem volt mit tenni, mert több tanárunk is korcso­lyázott, meg spicli mindig akadt a szegény diák ellen. Egy alkalommal, amikor kiváló jég és hó volt, mi, kik közelebb laktunk a jégpályához, rögtön nem men­tünk haza, hanem a felső Plosszer-sétányon helyezkedtünk el és néztük a kor­csolyázókat. Egyszer csak feltűnik egy cilinder a kőfal mögött. Valamelyik fiú megszólal: 78 untauglich (német) = alkalmatlan 79 A kéziratban: ment, javítottuk. 80 A kéziratban: miatt, javítottuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom