Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)

2019 / 1-2. szám

-= Forrásközlés =Acta Papensia xix (2019) 1-2. szám

szeptember 1-5-ig vannak a beíratások, 6-án Veni sancte és aztán már megkezdődnek az oktatások.

— Fiam, mikor mész a Dezsővel Veszprémbe?

— Van még idő, fiacskám, mondtam, hogy beíratom, légy nyugodt.

— Én már Százékkal elintéztem Dezső ottlakását, rád csak a beíratás marad, miért nem mész?

— Majd megyek fiacskám, csak légy nyugodt.

Ez naponta mindig sűrűbben megismétlődött, különösen akkor, amikor már szeptemberben jártunk. Ekkor azután apám kijelentette, hogy szeptember 5-én reggel 7 órára rendelte a Herceg Gábort, addigra a holmijaim67 legyenek rendben. Rendben voltak azok már régen, de anyámnak nem tetszett, hogy miért az utolsó napra teszi apám a beíratást. Ennek is többször kifejezést adott anyám, de apám mondta, hogy néki szeptember 5-én a délutáni vonattal Pestre kell utaznia, hát sokkal egyszerűbb, ha összeköti a két dolgot. Ezt helyeselte anyám, de ezalatt a hosszú idő alatt, míg az én beíratási kérdésem szőnyegen volt, ez az egész aktus oly nagymérvű dologgá nőtt az én képzeletemben, hogy anyám nem vállalja, az mégis férfinak való munka, stb., csak nem kívánhatsz tőlem ilyet, stb., hogy bizony én valami igen nagy dolgot képzeltem emögött. Foglalkoztatta is erősen a képzeletemet, de kérdezősködni felőle nem mertem. De végre felvirradt szeptember 5-ike, Herceg Gábor már reggel 6 órakor ott volt, a pakktáskát, amiben a holmijaim, ruhaneműim csomagolva voltak, feltették a kocsira, és 7 órakor az egész család búcsúintegetése mellett apám és én elindultunk Veszprémbe a nagy aktusra. Nyolc órára meg is érkeztünk a megyeháza elé, és apám mondta, hogy

— Gyere fel velem, kisfiam, a hivatalba, (Herceghez fordulva) a Gábor majd elviszi a táskádat a Száz tanító úrékhoz, és délután 4 órára visszajön ide értem.

— Igenis, nagyságos úr. — Ez volt Herceg Gábor válasza, én meg mentem fel apámmal a hivatalába.

Itt azután megrohanták az apámat az urak, amint jöttek be a hivatalba, egyik ki, a másik be, aláírni, referálni, tanácsot kérni, stb. Sokszor nem mertem, de azért 2-3-szor megkérdeztem, hogy

— Nem megyünk, édesapám beiratkozni? — ő mindig mosolyogva:

— Dehogynem, fiam, légy nyugodt, nem lehet arról lekésni.

67 A kéziratban: holmiim, itt és alább is javítottuk.-S 80 3-