Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)

2019 / 1-2. szám

-s Forrásközlés &­Acta Papensia xix (2019) 1-2. szám zord téli napokon Imre József fokost hordott, és a csendőrök feljelentették, [hogy] nincs néki fegyverviselési engedélye. Ezt megsúgták apámnak, ki kellő utánjárás után megmondta a főbírónak, hogy nincs is a Józsefnek fegyvere, hát minek néki a fegyverviselési engedély. A főbíró ezután elővette a csendőrpa­rancsnokot, ki azután a kihallgatás után bejelentette, hogy az ő csendőrei val­lomása [szerint] a fokos fegyver Imre József kezében. Ez annyira tetszett apám­nak, hogy vásárolt egy mordályt néki, és váltott rá fegyverviselési engedélyt, de azért Imre József tovább is csak fokossal, és nem puskával járt be télen hó­fúvásban Veszprémbe a tejjel. Egyszer a Koller Matild tett panaszt ellene, hogy bement hozzánk, amikor nem volt senki közülünk Almádiba[n], és olyan ormótlan szavakkal kergette ki, hogy hallatlan. Hiába mondta, hogy ő a család barátja, és csak a virá­­gokba[n] gyönyörködik — mindez csak olaj volt a tűzre Imre József[nek], míg el nem hagyta kertünket, be nem állt a szitkokkal teli szája. Hanem ha be volt rúgva, akkor nem káromkodott, sőt, mi gyerekek, így szerettük, mert ilyenkor minden zsoltárt és dicséretet el tudott mondani, de nem csak a közismerten első vagy második verset, hanem végig az egészet. Ilyenkor azután rohantunk be a villába, hoztunk ki egy zsoltárkönyvet, és ellenőrizve mondattuk vele az egyik zsoltárt a másik után. Nagy hecc volt ez nékünk, gyerekeknek, de azt hiszem, hogy néki sem ártott a sok káromkodás után. Egy ízben Vaszary Kolos60 hercegprímás látogatta meg egy oldalkanonok és a tihanyi apát társaságában édesapánkat, és a szilvás kiskapujánál állott meg a kocsijuk, ahol várta őket apám, hiszen be voltak előre jelentve, és a hosszú úton kísérte őket fel édesapám a villába. Uzsonna61 után azután a felső kocsikapun át távoztak, mert az apám feldirigálta a kocsijukat is, hogy a kocsist is megven­dégelhessük. Este vacsoránál azután átadom édesapámnak az Imre József üze­netét: — Mondja meg Dezsőké a papának, hogy ilyen barátokat tartson, mint ez a legöregebb pápista pap. — Oh, a lókötő József, de megijesztett! Ott kapált szőlőt, mikor kísértem fel őket és rájuk köszöntött, mire megállott Vaszary beszélgetni. No, gondoltam magamban, majd elkeríti a hercegprímásnak az összes szenteket, de hála Isten 60 Vaszary Kolos Ferenc (Keszthely, 1832. február 12. - Balatonfüred, 1915. szeptember 3.) pannonhalmi főapát, bíboros-hercegprímás, 1891-1912 között esztergomi érsek, történész, 1894- től az MTA igazgatósági tagja. 61A kéziratban: Uzsonya, javítottuk.- 74 =-

Next

/
Oldalképek
Tartalom