Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)
2019 / 1-2. szám
-= Forrásközlés Acta Papensia xix (2019) 1-2. szám kiválni a családi együttesből. Tényleg, úgy együtt még egész jól elviselhetők voltak, de külön, szólóban csak a Józsi bácsi volt határtalan kedves. Hozzánk Almádiba is sokat jártak, és így természetes, hogy Budapesten az alatt a 3 év alatt, míg édesanyám fel nem jött lakni, engem is sokat hívtak magukhoz. Nem volt hét, hogy meg nem hívtak volna. Ha pedig volt náluk akár jour41, akár más alkalmi dolog, mindig meghívtak, mint rokon gyereket, engem is magukhoz, szerintük nem hiányozhattam soha. Én meg örömmel el is mentem. A harmadik gyerekük, a Józsi, akkor már súlyos elmebeteg volt: 4-5 évig valamelyik elmegyógyintézetben ápolták, akkor azután, mint csendes, jó magaviseletű beteget, házi kezelésre hazaadták. De megint kitört rajta a dühroham, és amikor már sűrűn ismétlődtek a rohamok, újból az őrültek házába került. A királlyal, Ferenc Józseffel volt valami súlyos konfliktusa, és dührohamaikor őt akarta vagy agyon vágni, vagy megfojtani. Egy alkalommal vacsorára hívtak magunkhoz Józsi bácsiék. El is mentem. Ép[p]en leülünk. Az asztal végén, a bejárati ajtó felőli részen ült a Józsi. A vacsorát még nem hozták be, amikor a Józsi szemei vérbe borulnak, elkezdi forgatni, az Irén rögtön felugrik az asztal mellől, és valami mesével kiviszi Józsit az udvari szobába. De a zaj nem csitul, egyenkint mennek ki a szobából, mind az udvari szobába, hanem mindig nagyobb dulakodás és kiabálás zaja hallatszott ki. Volt ép[p]en a Józsi miatt egy hatalmas, erős cselédjük is, annak nevét is hallottam kiáltani, mikor segítségül hívták, és hallottam Józsi dühtől reszkető hangját, hogy ő bizony megöli Ferenc Jóskát, és míg elő nem kerítik néki, addig végez Véghely Dezsővel. Mondhatom, nem volt kellemes érzés ott lenni. Kiválasztottam egy jó erős széket, azt a két kezembe fogtam, és úgy álltam fel, hogy ha Józsi lerázza magáról a fékező családtagokat és beront az ebédlőbe, hogy köztünk legyen a terített asztal, és ha máskép [p]en nem tudok tőle megszabadulni, leütöm a székkel, mint egy kutyát. Átvillant az agyamon, hogy ez egy borzalmas tett a szülei, testvérei előtt, de nézetem szerint ez volt az egyetlen védekezési módom a dühöngő őrülttel szemben. De, hála Isten, erre nem került sor, mert hamarosan megjelent Irén, ki lihegve mondta, hogy az égre kérnek, hogy sietve, ha lehet, futva hagyjam el a házat, mert nem bírnak Józsival. Nekem sem kellett több, rohantam el, és a folyosón hallottam, amint a dühöngő és kiabáló Józsit viszik be az ebédlőbe az udvari szobából, hogy 41 jour (francia) = nap, bizonyos időpont; ebből alakult német közvetítéssel a zsúr kifejezés, jelentése: bizonyos háznál rendezett társas összejövetel uzsonnával-H 66 s-
