Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)

2019 / 1-2. szám

s Forrásközlés =­Acta Papensia XIX (2019) 1-2. SZÁM Amikor azután én jó kedvvel, teljesen kialudva, üdén felugrottam, nagy volt az öröm közöttük, mert bevallották, hogy 9 óra óta minden trükköt megpró­báltak a szomszéd szobákba[n], hogy felébresszenek, de az összes kísérleteik kudarcot vallottak. Azt hitték, valami komoly bajom van. Azóta sem ettem olyan gyorsan egymás után a reggelit, a tízórait és az ebédet, mint akkor, és az étvágyammal is bizonyítottam, hogy teljesen egészséges vagyok, csak alvásban sok volt a pótolni valóm, amit nékik azonban nem vallottam be. A második emlékezetes hasonló megszállásom náluk pár év múlva követ­kezett be, mikor a Sarolta néni által az egész családban és rokonságban tragikus arccal elhíresztelt az a szomorú eset volt állandó szóbeszéd tárgya, hogy Béla bácsinak gyógyíthatatlan cukorbetegsége van, és azt sem Béla bácsi, sem Sa­rolta néni [nem] bírhatja sokáig, mert reggel 4 órakor kell Sarolta néninek fel­kelni, és bifszteket, vagy más frissen sült húst, ramsteket20, rostélyost, stb., mást-mást kisütni és feltálalni néki, mert talán a reggelt sem érné meg. Nagy volt a részvét irántuk a rokonság minden ágában. Ilyen körülmények között én is kellő reverendával21 közeledtem feléjük, [mint] aki a teljes részvé­tet érzi irántuk sors eme nehéz megpróbáltatása idején. Jó és kedélyes vacsora után megint a „lányok szobájába” szállásoltak el, amelyik a Béla bácsiék háló­szobája mellett feküdt. Lefekszem a gyönyörű vendégágyba, remek álmomból azonban zaj ébresztett fel. A spalettákat, okulva az előbb elmondott eseten, nyitva hagytam, az utcalámpa bevilágított, megnéztem az órámat: [a] 4-et mu­tatta. Teljes részvéttel irántuk figyeltem a zajt, azonban tányér, sem étkezőszer zörgését nem hallottam, hanem ezzel szemben az ágyuk olyan ritmikus nye­­kergését, amit technikus korban levő füleim kétséget kizárólag megállapítottak, hogy csak mitől eredhetnek, de jóleső szuszogás sem volt azonos azon véle­ménynyilvánítással, melyet az ember a jól garnérozott és frissen sült pótva­csora élvezése közben és után szokott nyilvánítani. Megnyugodott lélekkel folytattam azután alvásomat és nem aggódtam többé Béla bácsiért cukorbaja miatt, sem Sarolta néniért, hogy nem bírja ki a strapát. Nem mondom, hogy számítás nélkül, de melegében le is adtam tapasztalatom a rokonság egy olyan tagjánál, ki a drót nélküli hírszórást a rádió feltalálása előtt már kitapasztalta, sőt gyakorolta. Hamarosan kigyógyult Béla bácsi a cukorbajából, mintha lefúj­ták volna róla. Jó egészségben csak ezután élt igazán. 20 ramstek, helyesen: rumsteak (angol) = hátszín 21 reverencia (latin) - tiszteletadás, hódolat 57 s-

Next

/
Oldalképek
Tartalom