Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)
2019 / 3-4. szám
-s Szemle 3-Acta Papensia XIX (2019) 3-4. SZÁM A kölcsönös tájékozatlanság részben azzal magyarázható, hogy a XVIIIXIX. században kialakuló modern nemzeti irodalmakat az irodalomtörténet a világirodalmi folyamatokból kiragadva, önmagukban vizsgálta, az irodalmi művek külföldi fogadtatásával nem vagy alig foglalkozott. Az irodalomszociológia arra is rámutatott, hogy a nagy nemzetek kulturális nyomást gyakoroltak a kis nemzetekre, azok így a nagyok irodalmi termését jobban megismerték, miközben saját teljesítményük nagyrészt rejtve maradt a külföld előtt. Az újabb néderlandisztikai kutatások az elmúlt évtizedekben összehasonlító szemlélettel, recepció- és fordítástörténeti vizsgálatokkal áttörést hoztak, mert transznacionális kontextusban, dinamikus kulturális folyamat részeként mutatják be a kultúraközvetítők tevékenységét. Gera bevezetője röviden összefoglalja, hogy az egyes szerzők milyen területet vizsgáltak, s vizsgálódásuk során milyen eredményre jutottak. így az olvasók már a bevezető részben érzékelhetik a kutatások sokrétűségét, összetettségét. A kötet első két tanulmánya tudománytörténeti jellegű, mindkettő a peregrináció-kutatás eddigi eredményeit hasznosítja. Bozzay Réka, a Debreceni Egyetem Néderlandisztikai Tanszékének adjunktusa A holland egyetemek hatása a magyar teológusok és orvosok képzésére a kora újkorban c. tanulmányában kiemeli, hogy a peregrinusoknak köszönhetően holland hatásra három teológiai irányzat: az arminianizmus, a puritanizmus és a coccejanizmus terjedt el Magyarországon és Erdélyben. Az orvostudományban a vérkeringés tana, a kartéziánus élet- és kórtan, a jatrokémiai, jatrofizikai és klinikai szemlélet hatása mutatható ki. A XVIII. században a polihisztor orvos, Herman Boerhaave (1668-1738) leideni egyetemi professzor óráit magyar (főként erdélyi) diákok is látogatták, műveit olvasták és használták. Munkái és tanítványai tevékenysége révén hazánkban közismertté vált, alakja a magyar protestáns költőket, iskoladráma-írókat is megihlette. P. Szabó Béla jogtörténész, a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara Jogtörténeti Tanszékének vezetője Bozzay Réka peregrináció-kutatásának eredményeit hasznosítva azt vizsgálja, hogy a Hollandiában jogot tanuló 60 peregrinus milyen ismereteket sajátított el, és azokat hogyan hasznosította hazatérése után. A szerző megállapítja, hogy a főnemesek országos, a köznemesek megyei közigazgatási-igazságszolgáltatási karriert futottak be. A polgárinak javarésze hazatérését követően szülővárosa igazgatásában vett részt. A nem nemesi származásúak közül többen tanárok és lelkészek lettek. (Közülük Csomós Mihály kolozsvári jogtanár szakmai pályafutását részletesen is bemutatja.) A hallgatók legalább egyötöde evangélikus vallású német, illetve szász származású volt. Öt peregrinus azzal emelkedett ki a csoportból, hogy egymás után több észak-németalföldi egyetemen is jogot hallgatott. Közülük Enyedi R. Gáspár 1660-ban jogi doktorátust is szerzett az utrechti egyetemen. Őt követve-s 462 s-
