Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)
2019 / 3-4. szám
Kisebb közlemények =Acta Papensia XIX (2019) 3-4. SZÁM A cserkészcsapat járt Bécsben is (akkor éppen beteg voltam), de a viszonylag közeli Somlóra eljutottunk. Rendszeresek voltak a kirándulások, a megyei nagyobb létesítményeket néztük meg (ajkai üveggyár, herendi porcelán manufaktúra, pápai szövőgyár). Ezek mind nagy élménynek számítottak, nemcsak nekem, de a többi gyereknek is. A pápai kollégium egyik tanára az I. világháború egyik legelső hősi halottja volt, név szerint dr. Bodola Gyula. Halálának 20 éves évfordulójára nagy rendezvénnyel és kegyelettel emlékezett a gimnázum. Nem tudtuk, hogy pár év múlva még kegyetlenebb világégés jön, amelyben a halottak számát a megemlékezők is szaporítani fogják... Olyan tragikus eseményekre emlékszem vissza, amikor két osztálytársam — helyes szöszke 10 és 12 éves gyerekek — a sikeres mandulaműtét után egy napig nem ihattak vizet, ami szigorúan meg volt tiltva nekik. Az ápolónő egy pillanatra magukra hagyta őket, azokat gyötörte a szomjúság, az idősebbik felkelt és megitatta a testvérét is — másnapra mindkettő meghalt. — Ezután a teológiai akadémia következett... — A teológia tanulmányokat 1938-ban kezdtem el. Dr. Tóth Endre egyháztörténeti előadó volt az egyik kedvenc tanárunk, élvezettel adott elő minden korszakról, adomákkal, anekdotákkal fűszerezte a mondanivalóját, így azt persze jobban meg is jegyeztük, ezt az ügyes trükköt szinte mindannyian eltanultuk tőle. Ott volt még dr. Török István, aki rendkívül szigorú volt hozzánk és rendkívül igazságos, nagyon tiszteltük. Etikát és dogmatikát tanított. Már végzett lelkészként is hasznos tanácsokat kaptunk tőle, ha hozzáfordultunk. Ugyanolyan szigorúan és sebészi precizitással fogalmazta véleményét, mint amit az órákon is megcsodáltunk (miközben a vizsgáktól persze már előre féltünk). Az egyik legmegrázóbb élmény az volt, amikor öt teológiai társam, akik szegénysorsúak lévén, a város nyomornegyedében, az úgynevezett Barlangban béreltek lakást, tbc-t kaptak (nem véletlenül hívták morbus Hungaricusnak), és pár hónap alatt mindannyian meghaltak. Teológusként a vasárnap esti prédikációk alatt kipróbálhattuk magunkat, ide ugyan kevesen jártak, de az előadókra való tekintettel fiatal hölgyek, lányok is meghallgattak minket. Az első legációm a balatoni melléki falvakban volt, később már a visszacsatolt Felvidéken is teljesítettem szolgálatot. Trianon előtt ugyanis Révkomárom volt az egyházkerület központja. Éreztem, hogy nem tart ez sokáig, így lehetőleg mindig erre a területre kértem magamat, ki tudja, meddig 397
